Halászsas és társai: a hibridek dicsérete

A Rotodyne, az ötvenes évek végén épült és a hatvanas évek elejére már le is állított merész kísérleti program azt célozta, amit a konstruktőrök azóta is nagyon szeretnének megvalósítani: a helikopter és a repülőgép hasznos tulajdonságainak vegyítését, vagyis helyből fel- és leszállni, mint a helikopter, és gyorsan repülni, mint a merevszárnyú repülőgépek. A cikksorozat mostani fejezete a mai próbálkozásokból mutat be néhányat, amelyek e vágyálom jegyében születtek, és tán mert ma már a vezérlési technológia is fejlettebb, valamint a felhasználható anyagok könnyebbek és a hajtóművek erősebbek, a megoldás minden korábbi próbálkozáshoz képest közelebbnek tűnik. Sőt, már van rendszerbe állított típus, amire azt mondhatjuk: ez az egyik megoldás. Szerzőnk ezekből az újabb fejleményekből válogat.

24 éve, hogy először emelkedett levegőbe a Boeing-Bell V-22 Osprey (Halászsas) nevű, billenthető motoros tiltmotor VTOL-STOL konvertiplánja. Lassú fejlesztgetését, majd szolgálatba állítását balesetek sorozata kísérte, de mára kiforrottabb konstrukcióként használja elsősorban az amerikai tengerészgyalogság. Nagy rotorjai és kis szárnyai miatt vízszintes fel- és leszállásra alkalmatlan. De 24 katonát szállíthat, 214 példánya készült el, és minden más koptert és VTOL gépet messze meghaladó, 470 km/órás sebességgel utazik.

A katonai jelentősége ennek óriási: Afganisztánban például ebből a típusból még nem sikerült egyet sem leszedni az égről. Ez az első hadszíntér, ahol bebizonyosodott, mekkora taktikai előnye van annak, hogy mondjuk az Osprey helikopterként felszed egy szorult helyzetben lévő alakulatot, és utána nagyon gyorsan el tud vele repülni a helyszínről. Vagy hogy – megint csak egy merevszárnyú könnyű szállítógép sebességével, terhelésével és hatótávolságával – képes eljuttatni egy földön harcoló katonai csoportosuláshoz utánpótlást.

Polgári szállításra viszont drága, medikopterfeladatokra túl nagy. A vele párhuzamosan fejlesztett Bell-Boeing 609-es, egy hasonló elveken működő kisebb civil gép még mindig nem jutott el a típusalkalmassági engedélyig, viszont a fejlesztésbe már korábban bekapcsolódó AgustaWestland immár teljesen átvette a konstrukciót, és most 2016-ra ígéri, hogy az első vásárlók átvehetik a kis nekifutással felszálló és helikopterként leszálló, de repülőgép sebességével utazó üzleti gépet.

A próbák során a most már AW609 néven futó prototípus elérte az 510 kilométeres óránkénti maximális sebességet, a gond csak az, hogy az érthető mód drága, és feltehetően nem is túl olcsó üzemeltetésű gépre egyelőre csak 80 megrendelése van a gyártónak.

A V–22-eshez kapcsolódó problémák miatt Európában, Amerikában és legújabban már Kínában is az egyszerűbb, olcsóbb hibrid helikopterek sebességét igyekeznek a V–22-ét megközelítőre fokozni, és ily mód levadászni a Halászsast a piac egéről.

Európában és Amerikában szinte egy időben, 2010 szeptemberében szállt fel először egy-egy, a V–22 utódlását is célzó, kísérleti hibrid girokopter. Közös jellemzőjük, hogy helikopterként, autogiróként és kombinált üzemmódban is repülhetnek, de a V–22-ét csak megközelítő sebességgel. És az is igaz, hogy a teherbírásuk messze elmarad az Osprey-étől.

A Sikorsky X2 hajtóműve a törzs legvégén forgó előretoló légcsavart és a koaxiális kontraprop rotorokat egyszerre is képes forgatni. A rotorpár forgatónyomatéka automatikusan kiegyenlítődik. A 412 kilométeres óránkénti csúcssebességet (a V–22 utazója 460!) elérő X2-t Collier-díjjal tüntették ki.

Időközben megkezdődött a katonai változat első két példányának építése: az S–97-es a hadsereg felderítő/csatahelikopter pályázatára készül, de a Sikorsky már emleget egy C–130 Hercules(!) nagyságú változatot is.

Az Eurocopter X3 egyszerű rotorú, hasonló teherbírású, ugyancsak három üzemmódban használható. Rövid szárnycsonkjain forognak a forgatónyomatékot is kiegyenlítő  előrehúzó légcsavarjai. 430 kilométeres óránkénti sebesség a csúcsa, viszont a légibemutatókon főszereplőként ficánkol a levegőben, és már az USA-ba is átvitték regisztráltatni, piacot keresni.

A nyugatiak vetélkedőjéből – mint annyi más téren is – a keletiek kerülhetnek ki győztesen. Legalábbis bőven profitálhatnak belőle. A Zhuhai szalonon bemutatott speed-copter koncepciót megvalósító kínai újdonság már a V–22-ét megközelítő teherbírásúnak tűnik, bár mivel eddig csak makettformában ismerjük, a méreteiről és egyéb paramétereiről biztosat nem lehet tudni.

Koaxiális szembeforgó rotorpárja mellett megtartották a rövid szárnycsonkjain forgó előrehúzó légcsavarokat, és a törzse végén a kis, fordított V állású aerodinamikus kormányfelületeket is. Így a rotorjai autogiróként használata esetén 450 kilométert is megtehet óránként. Amint látható, a koncepció egyfelől a Sikorsky-féle X2 rokona a koax rotorral, másfelől az Eurocopter X3-asára is emlékeztet az oldalsó hajtóművekkel. De kínai közlés szerint természetesen száz százalékig hazai konstrukció.