Tűz a repülőgépen 1.<br>Kabin, csomagtér, toalett...

Mostani hírek szerint még az sem teljesen biztos, hogy valódi tűz volt-e a Gatwicken kényszerleszállt A330 csomagterében, vagy csak a műszerek jeleztek hibásan. Egy biztos, és ezt Háy György nyugalmazott kapitány, a Közlekedésbiztonsági Szervezet balesetvizsgálója is megerősíti: mindegy, hamis-e a jelzés vagy sem, ezt mérlegelnie sem szabad ilyenkor a személyzetnek, hanem ASAP-módra: As Soon As Possible, amilyen hamar csak lehet, le kell szállniuk.

A tűz a repülőgépeken annyira veszélyes, hogy gyanú esetén is mindig a biztonság felé kell eltérni. Ha választani kell egy esetleg felesleges tűzriadó és kényszerleszállás, vagy a között, hogy netán hamis jelzésnek vélik, és utólag kiderül, tényleg tűz volt, nos mindenképp azt kell választani, hogy fölöslegesen leszállnak. Ezek a tűz- és füstjelző berendezések – mert ebben az esetben egy csomagtéri füstjelző jelzett – meglehetősen érzékenyek. Igyekeznek a gépek konstrukciójánál elkerülni a fölösleges jelzéseket, füstjelzőből például kettő van a csomagtérben, és ha mindkettő jelez, akkor riasztja a pilótákat. De elképzelhető, hogy esetleg a levegő összetétele alakult úgy, hogy bejelzett mind a kettő. Ha a jelzők látástávolságot mérnek, akkor a párás levegő is be tudja csapni a jelzőket. De a tennivaló ilyenkor az, hogy amíg az ellenkezőjéről meg nem bizonyosodnak, úgy kell cselekednie a személyzetnek, mint ha egyértelműen tűz tombolna a csomagtérben, mert ez a biztonságosabb. Különösen egy olyan járatnál, amelyik az óceán fölé indul, és ha ott, az óceán fölött derülne ki, hogy valami lappangó tűz mégis van a csomagtérben, az már sokkal rosszabb helyzet, mint így, felszállás után nem túl sokkal.

Milyen eszközei vannak a személyzetnek, milyen eszközök vannak magába a gépbe építve, hogy egy valóságos tüzet el lehessen fojtani?

A gép különböző részein törhet ki tűz, és ezekre a gép személyzete különféleképp reagálhat. A csomagteret tűz esetén semleges gázzal tudják elárasztani, méghozzá egy nagyon szellemes megoldással: két palack semleges gáz áll készenlétben, amit a pilóták a füstjelzés alapján a megfelelő csomagtérbe tudnak vezetni. Az első palack gyorsan, kb egy perc alatt kiürül, a gáz teljesen kitölti a csomagteret, kiszorítja az oxigént, és ezzel a tűz fennmaradását meg tudja gátolni. Ha netán tovább parázslik valami,  és ha a semleges gáz kiszökött a csomagtérből, ezért képes lenne a tűz újragyulladni, akkor van egy második palack, ami fokozatosan, kb. egy óra alatt ürül ki, és ez arra hivatott, hogy a már kiszorított oxigént ne engedje vissza, és pótolja a kiszökött gázt. Egy óra alatt, ha csak nem az óceán felett vannak, mindenképp leszállnak. Ha a tűzoltást el is tudják végezni, akkor is azonnal le kell szállniuk. És ez alatt az egy óra alatt, amíg normális körülmények között földet érnek, ha a tűz nem kap utánpótlást, kihűlnek az égett anyagok, és akkor sem lobbannak lángra, ha újból oxigénhez jutnak. De akkor is szükséges az utasok kiszállítása, a csomagtér átvizsgálása.

És mi történik akkor, ha az utastérben keletkezik tűz? Sőt, voltak esetek, amikor a dohányzó utasok képtelenek voltak kibírni rágyújtás nélkül, és a toalettben égett valami.

Ha tűz van az utastérben, az nagyon ijesztő, de ez jelenti a legkisebb veszélyt, hiszen azt el lehet oltani: ott vannak a légiutaskísérők, ha szükséges, az egyik pilóta is hátra tud menni, és kézi tűzoltókészülékkel, amiből a repülőgépen elég sok van, eloltják a tűzet. Ha olyan helyen égett a tűz (például volt, hogy az utas takaró alatt akart cigarettázni és meggyulladt a takaró), ahol teljesen biztosak lehetnek abban, hogy ha eloltották, nem fog máshova átterjedni, akkor ez az egyetlen eset, amikor egy tűz után nem kell feltétlenül leszállni. Persze ha nem esett senkinek sem baja, és biztosak abban, hogy a tűz kialudt.

A toalett kicsit rázósabb, az egy szűk hely, tele mindenféle papírfélékkel: itt a dohányzó utasok jóval nagyobb veszélyt jelentenek. De erre gondoltak a repülőgéptervezők is. Ide is be van építve füstjelző, aminek megvan az a rossz szokása, hogy nem csak akkor jelez, ha kigyulladt a toalett, hanem ha érzékeli a dohányfüstöt. Mivel a dohányosok egy része ezt tudja, és van, aki technikailag is elég képzett és gátlástalan, előfordul, hogy szándékosan üzemképtelenné teszik a füstjelzőt. Ez azonban már vastagon bűncselekmény, hiszen veszélyeztetik a repülőgép, az utasok és a személyzet biztonságát. A tervezők még erre az esetre is megpróbálnak felkészülni. A mosdók legveszélyeztetettebb helye a szemétgyűjtő, mert a dohányosok is oda dobják a csikket, de közben tele van mindenféle papírneművel. Ha ez meggyullad, az azért is nagyon veszélyes, mert úgy van a repülőgép szellőzőrendszere megkonstruálva, érthető okokból, hogy a levegő sosem a vécé felől áramlik az utastérbe, hanem fordítva. Tehát lehet, hogy későn veszik észre, ha a vécében valami ég, mert a füst nem jut be az utastérbe. Ha tehát a jelző sem működik, csak akkor derül ki, hogy ég benn valami, amikor valaki be akar menni, és vagy meglátja a füstöt, vagy már olyan meleg a kilincs, hogy nem tudja kinyitni az ajtót. Ennek a veszélynek az elkerülésére, megelőzésére a gépek jelentős részén automata tűzoltó berendezés van beépítve a szemétkosárba, ami bizonyos hőmérséklet elérésekor beindul és telenyomja tűzoltóanyaggal a tárolót. Ez lehetőség szerint megakadályozza a veszélyes következményeket, de semmivel sem csökkenti a felelősségét annak, aki titokban dohányzik, netán még a füstjelzőt is tönkreteszi.

Van a gépeknek egy olyan része, amelyik eleve forró, és ráadásul üzemanyag is bőven van a környéken, ez pedig a hajtómű.

A hajtóművek esetében valóban nem meglepő, hogy ott meleg van, üzemanyag van, tehát az egész konstrukció eleve ennek tudatában készül. A hajtóműveket igen hatékony tűzoltó rendszerrel látják el. Itt már nem füst-, hanem valódi tűzérzékelők dolgoznak, amelyek azt is jelzik, ha a szokásos hőmérsékletnél melegebb a hajtómű, sőt, ha még nincs meleg, de olyan gyorsan emelkedik a hőmérséklet, amit nem indokolhat a hajtómű szokásos felmelegedése, akkor még mielőtt a szerkezet igazán forróvá válik, jelez a pilótáknak.

Ez egy nagyon durva jelzés, amit nem lehet nem észrevenni, a pilótáknak gyakorlatilag gondolkodás nélkül végre kell hajtani a hajtómű leállítását. Hogy ez minél gyorsabban és biztosabban megtörténjen, egyetlen egyesített gombbal-kapcsolóval van ez megoldva, ami minden olyan tevékenységet elvégez, ami szükséges: először leállítja a hajtóművet, elzárja az odavezető üzemanyagvezetéket, hogy ne kapjon a táz utánpótlást,  az onnan elvezetett levegő útját is elzárja, hogy a füst ne jusson be az utastérbe, elzárja a hidraulikafolyadék útját is. Hermetikusan elszeparálja a hajtóművet a gép többi részétől, és persze beindul a hatékony és megtöbbszörözött tűzoltórendszer, ami habot juttat a hajtómű burkolata alatti, a hajtómű körüli térbe. Mert egy hajtómű belsejében normális, hogy égés van, nem ott kell oltani, hanem körülötte. Természetesen a tűzoltással párhuzamosan hajtóműtűz esetén is meg kell kezdeni az azonnali leszállást, el kell kezdeni süllyedni, vészhelyzetet kell jelenteni, hogy teljes elsőbbséget kapjon a gép, a lehető leggyorsabban a legközelebbi alkalmas repülőtéren le kell szállni, és ahogy a gatwicki esetnél is történt, a pályán megállva kell kezdeni a kiürítést.

Azért nem szabad legurulni, mert ez is idő, tehát késik a kiürítés, másrészt a pályán sokkal több hely van ahhoz, hogy ott a tűzoltók körbe tudják állni a repülőt. Kiürítik a gépet, a vészcsúszdákon keresztül kimenekítik az utasokat, akik remélhetőleg alaposan odafigyeltek a felszállás előtti tájékoztatóra. Az utasok a poggyászukat otthagyva kell, hogy gyorsan lejussanak a gépről, és el kell, hogy távolodjanak vagy száz méterre tőle, hogy ha a tűz elharapódzna és netán robbanás is történne, ilyen távolságban már az sem annyira veszélyes.

(Folytatjuk)