A csodálatos Connie hetvenöt éve
A valaha épített legszebb repülőgépek egyike: ebben többé-kevésbé egyetért az aviatika esztétikai érzékkel megáldott társadalma. A hosszú, kecses, a pilótafülke mögött enyhe ívben meghajló „delfin-törzs”, a tripla függőleges vezérsík, a hosszú, egyenes szárny, az ugyancsak hosszú futószárak a földön is elegáns megjelenést kölcsönöznek ennek a gépnek, amely utasszállítóként vált híressé, de hetvenöt éve, 1943. január 9-én először felszállt első példányát tekintve, katonai szállítógépnek készült.
Ahogy a hetvenedik évforduló idején is megemlékeztünk róla, a repüléstörténet két kimagasló személyiségének tevékenysége kapcsolódik a Lockheed Constellation megszületéséhez: Howard Hughes, a különc, repülésimádó milliárdos, a TWA főrészvényese volt a konstrukció kezdeményezője, egyben a fő finanszírozója, kockázatvállalója; a Lockheed alkotta meg a részletes terveket és vállalta a gyártást, a szintén világhírűvé vált Kelly Johnson részvételével, az első huszonkét példányt ugyanakkor az amerikai légierő vette át és használta, az utasszállító karrier akkor kezdődhetett el, amikor a háború véget ért, 1945-ben.
Hughes ugyanakkor már egy évvel korábban egy akkor elképesztőnek számító rekordrepüléssel hívta fel a közvélemény figyelmét gépe remek tulajdonságaira, az USA nyugati és keleti partja között az akkor a vadászgépek sebességtartományának számító gyorsasággal, három perc híján hét óra alatt teljesítette a feladatot. A titok elsősorban a szárny volt, amit Kelly Johnson egy másik gyermeke, a P-38-as Lightning szárnya alapján tervezett, miközben az aerodinamikailag gondosan kialakított (és ezért elég bonyolultan gyártható) túlnyomásos törzs, a jégtelenítés, a hidraulikusan működtetett felületek, a hatezer méter körüli utazómagasság, a jégtelenítés, a leszálláskor negatívba állítható légcsavarok mind-mind a jövő nagygépes repülése irányába mutattak: a Connie volt az egyik olyan konstrukció, amely a hatalmas vízi gépek, a Clipperek korát végképp lezárta és beindította a hosszú, betonos pályákkal működő repülőterek közti légiközlekedés korszakát.
Ami egyben a Clipperekhez képest megint csak sokkal gyorsabb repüléseket tett lehetővé, 1945-ben a TWA próbajárata már a valódi interkontinentális utasszállítás egyik nyitánya volt New Yorkból Párizsba, a Pan Am pedig egyenesen földkörüli vonalat alapozott a Connie-ra. Ugyancsak ez a típus indította el az északi póluson átvezető járatokat az USA nyugati nagyvárosai és Európa között. Természetesen ekkor még a szomjas motorok miatt közbülső leszállásokkal (az észak-atlanti repülések során Ganderben és Shannonban, az északi irányban Anchorage volt a tankolás).
A konstrukció gyenge pontja nemcsak a fogyasztás miatt volt a motor: a hatalmas, 2500, majd a későbbi változatokon a háromezer lóerő körüli, 18 hengeres csillagmotorok hajlamosak voltak a túlmelegedésre, egyáltalán, a gép üzemeltetése és kiszolgálása a korábbiakhoz képest sokkal bonyolultabb feladat volt repülés közben és a földön is. Ezzel együtt a jelentős légitársaságok többsége a háború utáni hosszú távú légiforgalom alaptípusává tette ezt a szépséget, az amerikaiakon (TWA, Pan Am, Eastern) túl a Lufthansa, a BOAC, a KLM, az Air France, de ez a gép volt jó ideig a Qantas zászlóshajója is. A végülis összesen több mint 850 példányban legyártott Connie-k, főképp a hosszabb törzsű, feltöltős motorkkal repülő, hat-hétezer kilométeres hatótávolságú Super Constellation változatok, gyakorlatilag a hatvanas évek elejére koptak csak ki a légiforgalom első vonalából, amikor a sugárhajtású utasszállítók világában feltűntek az olyan jetek, mint a Boeing 707-ese és a Douglas DC-8-asa.
Közben katonai felhasználása is hosszú ideig meghatározó maradt, például a nagy tányérantennát hordozó AWACS-gépek első nemzedékeként, sőt, katonai rendelésre készült az első gázturbinás változat is. Közben a Connie eljutott az amerikai típusok felhasználásának csúcspontjára, Eisenhower elnök sűrűn használta két példányát Air Force One szerepkörben. Ehhez kapcsolódik egy érdekes magyar vonatkozás: mint ahogy azt portálunk kiderítette egy Budapesten kiállított fotó nyomán: a Columbine III. nevű elnöki gép, a VC121E Super Constellation, feltehetően nem is egy alkalommal, magyar menekülteket vitt az 56-os forradalom leverése után Európából az Amerikai Egyesült Államokba.
Ez a gép ma a Wright-Patterson bázison az amerikai légierő múzeumának egyik legszebb darabja, az első Air Foce One Connie-t pedig sikerült 2016-ban repülőképessé tenni. Európában időnként a Breitling madarát láthatják repülőnapok nézői, például Budapesten a Duna fölött is repült az egyik repülőverseny alkalmával. A légiközlekedés történetének egyik legfontosabb típusa, és egyik jellegzetes megtestesítője a régi mondásnak, miszerint ami szép, az valószínűleg jól is repül.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
