A Fokker F28-2000 Fellowship szűzrepülése

Ezekben a napokban múlt 55 éve, hogy a holland repülőgépgyártó a Fokker Fellowship program keretében megépített első F28-2000-es utasszállító repülőgépe a magasba emelkedett.

Az F28-2000 a nagy sikerű, rövid hatótávolságú, sugárhajtású, a regionális légitársaságok igényeinek megfelelően épített Fokker Fellowship gépcsalád egyik megnyújtott törzsű változata volt. A Fokker azután kezdte meg a Fellowship fejlesztéseket, hogy tisztában volt a piaci körülményekkel: egy új, sugárhajtású, a regionális útvonalakon üzemeltethető repülőgép megépítése növelné az érdekelt légitársaságok részéről felmerülő igények kielégítésének a képességét.

Ezért a program indulásakor a Fokker komoly mennyiségű információt kért be a regionális üzemeltetőktől. Az igényfelmérés eredményeként a repülőgép eredeti férőhely kapacitását ötvenről 65 utasra növelték. Abban az időben – a fejlesztés 1962 áprilisában indult, és a Fokkeren kívül a nyugatnémet Messerschmitt-Bölkow-Blohm (MBB) és VFW-Fokker repülőgépipari vállalatok, továbbá  az észak-írországi Short Brothers együttműködésén nyugodott – a Fellowship a Mcdonnell Douglas DC-9 és a BAC 1-11 versenytársának ígérkezett. Az amerikai és a brit repülőgéphez hasonlóan a Fellowship-család madarait is T-vezérsíkkal, továbbá a törzs hátsó részén elhelyezett hajtóművekkel tervezték megépíteni.

Az F28-1000 prototípusa először 1967. május 9-én repült, majd 1969. február 24-én kapta meg légialkalmassági bizonyítványát. A norvég Braathens légitársaság pedig kisvártatva, nem sokkal több, mint egy hónappal később, március 28-án indította el a típussal az első kereskedelmi légijáratát.

A Fokker az 1000-esek légiforgalomba állítása után a további változatok fejlesztésére tért át. Így alkották meg a meghosszabbított törzsű F28-2000-est: ez a gép 65 helyett már 79 utast is befogadhatott. A modell első példányának az átalakított F28-1000 prototípus tekinthető. Először 55 éve, 1971. április 28-án repült, és az év októberétől állt kereskedelmi forgalomba a Nigeria Airways kötelékében.

A Fokker F28-2000-eseket két Rolls-Royce Spey Mk 555-15 turbólégcsavaros hajtómű hajtotta. Ezek segítségével a repülőgép 660 km/órás utazó- és 842 km/órás legnagyobb sebességgel repülhetett; 1427 kilométeres hatótávolsága és 10 660 méteres utazómagassága kiválóan megfelelt a regionális útvonalakon.

A teljes Fellowship-történethez tartozik, hogy a 2000-esekkel nem állt le a fejlesztés, a későbbiekben F28-4000, -5000 és -6000-es változatok is épültek. Közülük az F28-4000 vitte a legtöbbre, a típus új pilótafülkével, módosított szárnyakkal készült, és akár 85 utast is szállíthatott – jobbára legnagyobb üzemeltetője, a svéd Linjeflyg égisze alatt. A sorozat gyártását 1987-ben állították le. Helyükre a Fokker 70 és Fokker 100 típusok érkeztek.

Végső soron: 1967 és 1987 között összesen 241 F28-as készült. Legtöbbjüket a Garuda Indonesia üzemeltette, hatvankettőt. A további F28-asokkal repülő légitársaságok között olyanokat találni, mint a Time Air/Canadian Regional, a MacRobertson Miller Airlines, az Ansett Group Australia és az Aerolineas Argentinas. Egy–öt Fellowshipet emeltek rendszeresen a magasba a következő légitársaságok: Toumaï Air Tchad (1), AirQuarius Aviation (3), SkyLink Arabia (1), Satena (1), Gatari Air Service (2), LADE (1), AirQuarius Aviation (4), Merpati Nusantara Airlines (1) és Biman Bangladesh Airlines (4). Az ausztrál MacRobertson Miller Airlines F28-asai repülték a típus leghosszabb, 2240 kilométeres nonstop útvonalát – Perth-ből Kununurrába.

Az utolsó, 2025-ben még szolgálatban lévő F28-ast az argentin LADE (Líneas Aéreas del Estado), az elsősorban Patagóniában járatokat fenntartó, állami tulajdonú, a légierő védőszárnyait élvező légitársaság üzemeltette.

Nyitóképünkön: Fokker F28-2000-es Bázelben, Eduard Marmet felvételén