A kormányok feladták, a személyzet nem: diadalmas katasztrófa

Ritka az olyan repülőbaleset, amely halálos áldozatokkal jár, mégis egyfajta győzelemként emlékezik rá az aviatika történelme. Ilyen eset történt huszonöt évvel ezelőtt, amikor egy amerikai kisváros repülőterén egy halálosan sérült gép földet ért: nem sikerült törés nélkül, nem sikerült halottak nélkül, de valamennyi túlélő hálás azoknak a pilótáknak, akik megkísérelték és véghez is vitték a lehetetlent.

A United Airlines 232-es Denver–Chicago–Philadelphia járata 1989. július 19-én, több mint egy órával a felszállás után, 37 ezer lábnyi utazómagasságon került bajba: a DC-10-es középső hajtóművének felrobbant az elülső ventilátor-tárcsája, de ezzel nemcsak a hajtómű kiesését okozta, hanem annál sokkal súlyosabb problémát. Nem csoda, hogy a gyártók nem sokkal később felhagytak az olyan háromhajtóművesekkel (DC-10, MD-11, Lockheed L-1011), amelyek középső-hátsó hajtóműve, a kettes, oly közel van a hátsó kormányfelületekhez, nomeg a hozzájuk vezető hidraulika-vezetékekhez. Ha három hajtómű helyett csak kettő működik, az nem fenyeget katasztrófával. De ha mindhárom hidraulika-rendszerből elmegy a folyadék, annak hatását már nehéz kivédeni, mert innentől kezdve a gép kormányozhatósága válik kérdésessé.

Szerencse a szerencsétlenségben: a személyzet hatalmas tapasztalat-mennyiséggel rendelkező remek hajózókból állt. Alfred C. Haynes kapitány majdnem 30 ezer órát repült, ebből már 7100-at DC-10-esen. William Records elsőtiszt 20 ezer, Dudley Dvorak 15 ezer órát repült, majd a trióhoz csatlakozott a gépen utazó oktatókapitány, Dennis E. Fitch.

Először a felrobbant hajtómű gyors leállításával, az üzemanyag lekapcsolásával foglalkoztak, majd a maradék két hajtóművel repültek tovább, de a kormányzással azonnal baj volt, miközben a kapitány a hajtóművel foglalkozott, a másodpilóta vissza akarta tereleni a gépet a kurzusra, de nem sikerült. Amikor a kormányoszlopot hátra húzta és balra fordította, a gép jobbra dőlt be és leadta az orrát.

És ekkor történt a döntő momentum: annak érdekében, hogy a beragadt kormányok ne fordítsák a hátára a gépet, a személyzetnek nem volt más választása, mint hogy a hajtóművekkel kezdjen kormányozni. A baloldali hajtómű teljesítményét visszavették, a jobboldalit maximumra tolták, és így sikerült megakadályozni, hogy a gép vert helyzetbe kerüljön, a hátára forduljon.

A differenciált hajtóműhasználat révén a gép szárnyait végül is egyenesbe hozták, majd megkezdődött a hosszú, életre-halálra szóló játék a gázkarokkal: milyen állásban lehet a gépen egyenesben tartani, hogyan lehet valamiképp elviselhető fordulóra kényszeríteni. Fitch ült be a hajtóműkonzol mögé, és ő kezelte a gázkarokat.

A legközelebbi olyan reptér, amit sok kínlódással, nagy ívű fordulókkal, enyhe siklásban el tudtak érni, és amely ehhez képest megfelelő hosszúságú pályával várhatta őket, Sioux City volt. Külön szerencse, hogy a város és a repülőtér olyan, sok önkéntessel kiegészítő készenléti csapatot tartott életben, amelyről sokan mondták, hogy felesleges, de ez alkalommal bebizonyította, mennyire fontos a létezése. A gépet felkészülten fogadták, és az ő beavatkozásuk is segített a baleset következményeinek elhárításában. De míg ők a sérült gépet várták, a történések ugyancsak drámaian alakultak a fedélzeten.

A DC-10-es leginkább csak jobbfordulókra volt hajlandó, a pilóták azt remélték, hogy egy kis trükkel (alternatív futókibocsátás) talán tudnak még némi életet illetve folyadékot juttatni a hidraulika-rendszerbe, de ez nem járt a várt eredménnyel, igaz, maga a tény, hogy a futók kint vannak, némi megnyugvást hozott. A leszállást a hosszabb, 2700 méteres 31-es pályára szerették volna végrehajtani, de képtelenek voltak azt a pályát megközelíteni, inkább a 22-esre álltak át, a készenlétiek ezen a lezárt pályán vártak a gépet, úgyhogy a tűzoltóknak és a többieknek gyorsan el kellett hagyniuk a betont.

A pilóták csak bizonyos határok között voltak képesek a süllyedés mértékét és a megközelítési sebességet tartani, a sebességük a szükségeshez képest majdnem száz csomóval volt magasabb (240 csomó), de nem merték csökkenteni a gázt, mert attól tartottak, joggal, hogy átesik a gép.

A függőleges sebesség is nagyon sok volt, 300 láb percenként. A földet érés előtt ráadásul jobbra vitte el az orrát, csúsztatva ért földet a hatalmas gép. A szárnyakból kicsorgó kerozin berobbant,  a DC-10-es részekre szakadt tűzgolyóként robogott és bukdácsolt végig a betonon.

A fedélzeten lévő 296 ember közül 111 vesztette életét: a mentőalakulatok azt hitték, hogy csak halottakat találnak, ehhez képest a pálya melletti kukoricásból is kerültek elő összezavarodott túlélők. A pilótafülkében lévő négy ember, akinek a helytállása oly sokakat megmentett, valamennyien felgyógyultak a sérüléseikből, és tovább repülhettek.

A 2,4 méter átmérőjű eltört hajtómű-fokozatot hónapokkal később találták meg egy iowai szántóföldön, a fáradásos törés sok tanulsággal szolgált a technológia felelőseinek, és bevezettek fontos módosításokat a hidraulikus rendszerek védelmére is. Megpróbáltak olyan számítógépes programokat alkotni, amelyek révén a fly-by-wire rendszer képes reagálni a kormányfelületek kiesésére és csak a hajtóművek révén kormányozná biztonságosan a gépet. De talán a legfontosabb tanulság az volt, hogyan sikerült Haynes kapitánynak és a három másik pilótának szenzációs együttműködésben úrrá lenni a vészhelyzeten: a 232-es járat története ma is fontos tananyaga a CRM-oktatásnak.

Évtizedekkel később, 2003-ban, a második iraki háború után nem sokkal a DHL A300-as teherszállítóját egy vállról indítható föld–levegő-rakétával támadták, a gép találatot kapott, és a balszárny alapos megrongálódása következtében ez esetben is felmondta a szolgálatot mindegyik hidraulika-rendszer. A háromfős személyzet ugyancsak a hajtóművekkel, aszimmetrikus tolóerővel kezdte kormányozni a gépet, és sikeresen földet is értek. A trükk, a hajtóművekkel való kormányzás bevált, de leginkább az volt ebben a történetben is a siker lényege, hogy a pilóták nem adták fel.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!