A legkisebb vitorlázógépek nagy világbajnoksága

Az aviatika egyik legrégebbi, ma is élő sportága a vitorlázórepülés, emlékezhetünk rá, milyen csodálatos világrekordot repült a magyar Rotter Lajos Nemere típusú saját tervezésű gépével – 1936-ban. A legutóbb Ausztráliában rendezett világbajnokság a harmincnegyedik volt a sorban – ehhez képest meglepő, hogy a Szeged melletti Szatymazon ezekben a napokban a másodikat tartják, igaz, egy különleges és vadonatúj kategória, a 13,5 méteresek osztályának.

A rendező Magyar Vitorlázórepülő Szövetség elnöke, Gyöngyösi András magyarázta el portálunknak ennek a szokatlanul rövid szárnyú szekciónak a keletkezését: gondoljunk bele, korábban a legkisebb fesztáv a Nemzetközi Repülő Szövetség besorolásában 15 méter volt, és hogy még érdekesebb legyen a dolog, a Rubik-féle remek magyar iskolagép, a Góbé fesztávolsága is 14 méter.

Nos, a 13,5 méteres géposztály eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor sokan úgy gondolták, a fantasztikus és méregdrága technikai csodák, akár az óriási, netán 30 méter körüli szabadosztályú gépek vagy a kisebb, de ugyancsak szofisztikált 15–18 méteres madarak, elsősorban a technológia és a pénztárcák versenyét jelentik már, és nem a pilótákét: utóbbiak akkor tudnák igazán összemérni a tudásukat, ha ugyanolyan géppel repülnének. Egyébként táplálta ezt a logikát az az amúgy be nem teljesült remény, hogy ilyen alapokon talán lehetne olimpiai sporttá emelni a vitorlázórepülést, hiszen annak idején Rotteréknek is ez volt a célja.

Ehhez kiírtak egy pályázatot, amit egy lengyel konstrukció, a PW-5-ös nyert meg, le is gyártottak belőle vagy kétszáz példányt, lett is ilyen kategória a vb-ken, de sem a gép, sem ez a fajtája a „World Class” versenyzésnek igazán nem lett vonzó és népszerű, Gyöngyösi szerint talán azért is, mert maga a gép nem sikerült nagyon szépre és jóra.

Megmaradt viszont az ultrarövid szárnyú kategória gondolata, és lettek repülőgépgyárak, amelyek láttak, látnak fantáziát a 13,5 méterben. Nyilván nem véletlenül rendezték az első vb-t Litvániában, ahol a LAK-17-es megszületett, és ahol ebből fejlesztették a Mini LAK típust, amit a tizennégy fős mezőnyben különféle változataiban hatan is repülnek. Ezen kívül szerepel még a szlovén Albastar AS-e és az Alisport Silent-2-je, a lengyelek két típust hoztak: a Diana 2, korábbi többszörös vb-nyertes VS-változatát, illetve egy vadonatúj konstrukciót, a GP-14-est, ami annyira friss, hogy csak ez az egy példánya készült el, épp idejében, hogy repülhessen a vb-n. Pilótája hétfőn és kedden már meg is nyerte ezzel a géppel az első két versenyszámot – nos ez azért nagyon senkit nem lepett meg, az illető Sebastian Kawa sokszoros világbajnok, de egyébként az ő részvétele is jelzi, felfutóban van a 13,5 méteres kategória. (Egyébként rajta kívül is van néhány vb-dobogós a mezőnyben.

A gépek repülési tulajdonságai nagyon jók, Gyöngyösi András elmondta, szó sincs arról, hogy a kisebb fesztáv miatt kompromisszumos távokat kellene kiírni: az első napi feladat a nem ideális, frontos időjárás ellenére 255, a keddi pedig már 351 kilométer volt, Kawa az utóbbit 3 óra 49 perc alatt repülte meg, 91,74 km/órás átlaggal. A magyar Nagy Gábor, a Mini LAK-versenyzők egyike első nap nem ért haza, a második versenyszámot viszont szépen megrepülte, összetettben a kilencedik.

Érdekes, hogy szinte valamennyi típus kis elektromos motort és behajtható légcsavart is hordozhat az orrán, amelynek segítségével akár fel is szállhat, de mivel ehhez a most még eléggé súlyos akkumulátorral kellene repülni, márpedig a gép felületi terhelése (a súly és a hordfelület aránya) szigorúan meg van szabva, nem érdemes használni ezt a lehetőséget, inkább maradnak a pilóták a hagyományos motoros vontatásnál.

Ami Gyöngyösi András szerint ezen a versenyen is érzékelhető, a gépek teljesítménye nagyon sokban nem marad el a nagyobb fesztávú madarakétól, a siklószámuk is egyezik, a rövidebb fesztáv miatt viszont könnyebben vezethetőek, a pilóták eléggé egyöntetű véleménye, hogy nagyobb élvezet ezekkel repülni. És ha valaki szeretne legalább virtuálisan részesedni az élvezetből, vagy legalábbis az izgalmakból, az a glidertracker oldalán végig követheti a versenyszámokat, a távon mozgó gépeket a felszállástól a sokat mondó, „ingyensor” elnevezésű végpontig...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!