A matinéra szárnyaló madár
Nem sokkal fél tizenkettő után verte fel a mozdonyfütty a Rákosrendező – sajnálatos – csendjét. A pályaudvar funkcióját vesztvén idilli képet mutat: a hajdani líra egy részét felszedték, vonatforgalom csak a személyállomáson van, a vágányok helyét a gaz veri fel, legnagyobb örömére a madaraknak. A természet lassan visszahódítja, ami egykor az övé volt.
A távolból a Mozdonymatiné gőzösfüttyei hallatszottak csupán, amikor az Albatros hangos sípolással, komoly füstöt okádva befutott a harmadik vágány peronja mellé. Bár megállást nem terveztek, el kellett engedni a váci kirohanóst, majd a zónázó is előzte. A programon kívüli látvány érdekes fotótémákat szült: a fekete füst, majd később a leengedett fölös gőz beterítette a különvonat mellett elsuhanó személyt, néhányan a vonatról is leszálltak saját szerelvényüket lefényképezni.
Visszafogás után – a szerelvény végére sorozott Bardotka segítségével – a Magyar Vasúttörténeti Parkba húzott a vonat, a Mozdonymatiné programja ezzel vált teljessé. ismét gőzben volt a 411.118-as Truman, amely újabb egy évre, nyolc bar kazánnyomásra megkapta az engedélyt, jellegzetes klattyogását így 2013-ban is hallhatjuk a Parkban. Szorgalmasan vonatoztatta a kicsiket-nagyokat az öreg 204-es, a körfűtőház előtt hidegen a 109.109, a 324.540 és a 242.001 pompázott. A kerti vasúton három gőzös is rótta köreit szerelvényével a megszokott dízeleken kívül.
Megérkezve az Albatros először a fordítókorongon pompázott, majd a szélső mozdonyállásra tolt, hogy az Európa legszebb gőzösének is nevezett mozdonyt közelről, belülről is meg lehessen szemlélni.
