A MÁV, a kétarcú isten, avagy még nincs pont a használt svájci pendlivonatok beszerzéstörténete végén

Turbulens – szokták mondani a gyorsan változó körülményekre például a gazdasági élet szereplői. A GTW-beszerzés alakulása is tartogat fordulatokat.

Új nap, új Facebook-poszt reggel hét óra után néhány perccel: Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter legfrissebb közleményében arról adott hírt, hogy tulajdonosi joggyakorlóként visszavonta a korábbi miniszteri döntést, azt, amiben Lázár János néhány nappal a választások előtt svájci használt motorvonatok méregdrága karbantartási szerződésének megkötésére utasította a MÁV-ot. Kiderült ugyanis, hogy a vasúttársaság vezetése a túlárazás gyanúja miatt – mivel a használt járművek karbantartása kirívóan drága lett volna – nem hajtotta végre az utasítást.

Rövid időn belül másodszor festi le a miniszter az államvasút illetékeseit Lázár döntéseinek meghiúsítóiként. Egy nappal ezelőtt derült ki ugyanis az, hogy a MÁV mégsem bontotta fel a Siemens-szel a Vectronok beszerzésére megkötött keretszerződést, ezért még a megállapodás keretében akár ötven mozdonyt lehet lehívni. Most meg itt van ez is.

Mivel Lázár április 9-én, csütörtökön utasított a méregdrága szerződés megszövegezésére, az ottani munkamenet ismeretében azért megjegyeznénk, péntekenként (kisszombaton) a fű se nagyon nő a vezérigazgatósági irodákban, aztán jött a hétvége, és persze nem csak a MÁV volt az egyetlen állami vállalat, ahol kimondva kimondatlanul azt a kézenfekvő taktikát választották a választások közeledtével, hogy „előbb várjuk meg április 12-ét”… Majd ráérünk utána a továbbiakkal foglalkozni.

Amennyiben a következő gondolatmenetünk vezérfonala eltévelyedés lenne, utóbb készséggel elismerjük akár azt is, hogy a MÁV vezérkara Mucius Scaevolaként, sőt, Horatius Coclesként védelmezte az utolsó pillanatokig a józan emberi megfontolás vezérlő motívuma mentén a magyar vasút még le nem rombolt bástyáit, de szerintünk arról van szó, hogy a szakminisztérium újra fel kívánja venni az elejteni látszott fonalat a használt, körülbelül húszéves Stadler GTW villamos motorvonatok ügyében, és erre a kommunikációs síkon kidomborított vasúttársasági érdemek felemlegetése kínál egyfajta kiutat.

Mert legutóbb a tárgyban még miről is volt szó? A helyzetre rávilágító, durván három hete a nyilvánossághoz forduló gyártó, a Stadler szerint a járművek megvásárlására vonatkozó szerződés életbe lépésének egyik feltétele nem teljesült. Ez a feltétel a GTW regionális villamos motorvonatok teljeskörű, 15 éves időtartamú karbantartására vonatkozó szerződés létrejötte.

A kialakult helyzet akár azt is sejtethette, hogy a felállása óta eltelt több mint száz napban az új szakminisztérium nem sürgette a Lázár-féléhez képest új értelmű klauzula megszövegezését, és a halogatás vélelmével összefüggő feltételezéseinknek annak idején hangot is adtunk. Az viszont a napnál is világosabb (szerintünk), hogy Magyar Péter kormánya azonnal rezonál a közvéleménytől érkező jelzésekre, és bizonyos esetekben hajlandó korábbi álláspontját feladva, döntését felülbírálva visszakozni. Esetünkben erről ugyan nincs szó, hiszen a minisztériumnak nincs honnan visszalépnie, mivel eddig még nem foglalt állást a nagy hullámokat vető kérdésben – az ügylet bizonyos fokú átláthatatlansága miatt is beszéltünk korábban turbulenciáról –, csakhogy a közösségi média hangulata beszédes, a nép GTW-t akar, ezért a téma további lebegtetése helyett lassan színt kell vallani, mi a terv.

Egyelőre azonban be kell érnünk azzal, ami azért több a semminél. Vitézy Dávid posztja ugyanis így zárul: „A GTW-k sorsa tehát még nem dőlt el: a megfelelő szerződéses konstrukció kialakításának lehetősége 2026. december 31-ig áll fenn. Csak akkor lépünk tovább, ha bebizonyosodik, hogy a teljes konstrukció műszakilag és pénzügyileg is megéri.„

• kétarcú isten. A római mitológia egyik legrégibb istenét, Janust hagyományosan két ellentétes irányba néző arccal ábrázolták: az egyik előre (a jövőbe), a másik hátra (a múltba) tekint. Írásunkban nem átvitt értelemben használjuk a kifejezést.

Képünkön: A Thurbo vasúttársaság GTW-je a zürichi főpályaudvaron (fotó: Hoff1980)