A Naprepülő folytatja, kockázatok szárazföld fölött

Újabb 1100 kilométerrel közelebb a célhoz: csaknem 16 órás repülés végeztével a Naprepülő, tegyük hozzá, szokás szerint egyetlen csepp üzemanyag felhasználása nélkül, csak a nap erejére hagyatkozva, a San Francisco közelében lévő Moffet repülőteréről az arizonai Phoenixbe repült. Csak 1100 kilométer, és nem az óceán, hanem szárazföld fölött, ez első hallásra azt jelenti, hogy sokkal könnyebb volt a feladat, mint a megelőző két szakasz, amikor több napon át, utoljára 62 és fél órán keresztül egyfolytában repült a gép a Csendes-óceán nyugati majd keleti vizei fölött.

Azonban a mostani szakasz, és a következő egy vagy kettő New Yorkig, szintén nem ígérkezik annyira könnyűnek, amint azt a vállalkozás portálja előre megjósolta, és amit aztán maga a mostani repülés is bizonyított.

Először is: az időjárás és a domborzat a maga változatosságával sokkal több bonyodalmat jelenthet a Naprepülő számára, mint egy meteorológiailag jól előkészített óceáni átkelés. Annak során egy hatalmasan kiterjedt időjárási helyzettel kell számolni, a szárazföld fölött viszont, pláne olyan változatos vidékeken, mint amelyet a SI2 most maga mögött hagyott, száz kilométerenként változnak, változhatnak a viszonyok.

Itt volt például rögtön az első akadály: felszállás után a  San Franciscótól keletre eső Sierra-hegyláncok, a maguk turbulensen izgalmas légköri viszonyaival. Ez magyarázza nyilván a gép által repült, mondjuk így: „óvatos” kurzust, vagyis Moffet repülőtere után egy széles ívű balfordulóval kelet helyett délkelet volt az irány, elkerülve a legvadabb hegyvidékeket és a fölöttük lévő hatalmas le- és feláramlásokat. Ne felejtsük, a Sierra az egyik helyszíne annak a  kísérletnek, amelynek során a Perlan-projekt pilótái motor nélküli vitorlázó gépükkel akarnak majd (később az Andok fölött) harminc kilométer magasra repülni, és ehhez óriási feláramlások kellenek...

Egy másik nehézség: a világ egyik legsűrűbben repült légtere az Egyesült Államoké, és itt nem csak a közforgalmi repülésre kell gondolni, hanem kisebb-nagyobb magángépek tízezreire. A kaliforniai repülővilág különösen élénk, és ez alól a Mojave-sivatag sem kivétel, amely fölött a Naprepülő áthúzott. Ez annyit jelent, hogy a Solar Impulse, a maga végtelenül alacsony földfeletti sebességével, nagyon pontosan a kijelölt útvonalon kell, hogy repüljön, elkerülendő a nemkívánatos közelségeket más gépekkel. Ez a pontosság viszont eleve ellentmond annak a követelménynek, hogy a hatvankét méteres fesztávolságú SI2 lehetőség szerint kerüljön el mindenfajta, a törékeny gép számára kockázatos időjárási zónát, vagyis mindig éppen arra repüljön, amerre neki biztonságos.

Ráadásul, mint ezt a korábbi repülések kapcsán megírtuk, a SI2 speciális repülési profilt kell, hogy kövessen, nappal az akkumulátorok feltöltése mellett lassan nyolcezer méteres magasságba emelkedik, ami már erősen közelít a közforgalmú repülés jetjeinek átlagos utazómagasságához, majd éjszaka ebből a magasságból siklik a gép az akkumulátorok áramát felhasználva kétezer méter körüli magasságba. Mindenesetre a földi irányítás, a gép pilótája illetve a Solar Impulse földi központja alapos koordinációja és okos együttműködése szükséges minden repüléshez Amerika felett.

Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy megfelelő pályával és egyéb létesítményekkel felszerelt reptérre érkezzen a gép: valahol a semmi közepén is vannak szép hosszú betonok nagy előtérrel, csakhogy a vállalkozás bevallott célja, hogy a gép a leszállás helyszínén sokak számára legyen látható, hozzáférhető. Nagy rendezvényeket tartanak a projekt céljairól, tömegekkel akarják megismertetni a zöld közlekedés alapgondolatát. Ehhez pedig inkább egy nagyvárosi légikikötő alkalmas, nem annyira  egy pazarul berendezett légibázis – a sivatagban.

Ez viszont azt jelenti, hogy a gép a maga leszállásával alaposan meg kell, hogy zavarja egy nagy közforgalmi repülőtér életét, hiszen a turbulencia akkor is veszélyes a Si2 számára, ha egy másik, előtte leszálló nagygép kavarja. Mindehhez képest a megközelítési sebesség mindössze 60 kilométer/óra.  A szükséges elkülönítés: háromszáz méter a gép alatt, hatszáz méter felette, a vízszintes távolság pedig legalább tíz kilométer! Ez magyarázza, hogy a gép a céljához érve rendszerint valamilyen semleges várakozási légtérben várja ki az éjszakai órákat a maga leszállásához, amikor a leggyérebb a forgalom, és egyébként amikor a levegő is a legnyugodtabb. Viszont, mint látható a fel- és leszállásról készült összefoglalóban, a késői időpont sem akadályozta Phoenixben, hogy többezer ember fogadja a Naprepülőt.

A mostani repülés során André Borschberg, a gép erre a szakaszra kijelölt pilótája, egyébként a SI2 fő tervezője, a gyengécske motorokkal egy alkalommal olyan szembeszéllel kellett, hogy megküzdjön, ami arra az időre gyakorlatilag lehetetlenné tette az előrejutást, mert a gép földhöz viszonyított sebessége nulla volt. Később viszont az elképesztő 186 kilométeres óránkénti sebességre gyorsult a repülő az erős hátszélben. Más ponton váratlanul összeálló felhőzet akadályozta, ami nemcsak a veszélyes légáramlatok miatt kerülendő, hanem mert a nappali repülés során biztosítani kell a napsütést az akkumulátorok feltöltéséhez.

Viszont a pilótának nem kellett megküzdenie, és ez nagyon biztató, olyasfajta technikai problémákkal, mint a Nagoja–Hawaiii szakaszon tavaly, és amely problémák majd kilenc hónapra kényszerítették földre, komoly módosításokra  a gépet. Amikor melegedtek az akkumulátorok, kinyitotta az új zsalurendszert és lehűtötte őket, láthatóan a robotpilóta is ragyogóan működött, Borschbergnek volt ideje gyönyörködni a táj szépségeiben, amikor átadta a vezetést az automatának. Már maga a tény, hogy a kaliforniai leszállás után bő egy héttel már további is indulhatott a Naprepülő. jelezte, hogy műszakilag sikerült rendbe tenni a különleges madarat, Borschberg pedig azt a félmondatot küldte az irányításnak: „A SI2 jó barátommá vált!”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!