A Tatabánya végzetes útja
Írásunk első részében beszámoltunk arról, hogy a Tatabánya vontató 2010. szeptember 3-án hagyta el Budapestet. Mi lett a hajó sorsa, és miért lett volna fontos megőrizni?
Miután elhagyta Magyarországot és heteket vesztegelt előbb a szerb, majd a román határon, a Tatabánya folytatta útját a Dunán, a Fekete-tenger felé. A Csepel motoros személyzete 2010. október 25-én az Al-Duna romániai szakaszán, Brăila és Constanta között még látta az idő közben Anya névre átkeresztelt, panamai lobogó alatt saját erejéből közlekedő hajót, amely ezt követően újabb heteket vesztegelt a Fekete-tenger partján fekvő constantai kikötőben.
December közepén a görög tulajdonos olyan információt juttatott el Magyarországra, hogy a Tatabánya sikeresen eljutott Pireuszba, és nagyon szépen teljesített. Néhány nappal később azonban szomorú hírt kellett „karácsonyi ajándékként” a hajó sorsáért izguló magyar hajóbarátoknak tudomásul venniük: a hírnek fele sem volt igaz.
Az Anyára átkeresztelt Tatabánya ugyanis még december 5-én Isztambultól északra viharba keveredett. A három uszályból álló vontatmányából egy elsüllyedt, és maga a hajó is süllyedni kezdett. A közelben tartózkodó boxerhajók a Tatabányát és a két uszályt kitolták a homokos, sekély tengerpartra, eközben azonban a megmaradt két uszály közül is az egyik kettétört. A hajón szolgáló hat fős bangladesi személyzetet súlyos sérülésekkel sikerült a megfeneklett hajóról kimenteni.
A Magyar Hajózásért Egyesület részben az isztambuli magyar konzulátuson keresztül, részben közvetlenül a török parti őrségtől próbált meg információt szerezni a balesetről és a hajó további sorsáról. A hírek szerint az ex- Tatabánya a hajóbontó iparáról híres törökországi Aliagába tartott. E sorok írásakor annyit tudni, hogy a hajó még mindig a partra futtatás helyén, a kilyosi strandon hányódik, és a hajó tulajdonosa elhárít magáról minden felelősséget.
A Tatabánya balesete a magyar hajózás súlyos vesztesége: a hajó a hazai gyártású közép-dunai vontatósorozat egyetlen tagjaként őrizte meg 2010-ig eredeti formáját. Élete során ugyanis csak kisebb átalakításokat és javításokat végeztek a hajón, mint például az üzem közben szerzett sérülések kijavítása. A Tatabánya két, egyenként hatszáz lóerős, feltöltős Láng-dízelmotorral volt felszerelve, amelyeknek már a beindítása is külön procedúra volt. Az 1962-ben Balatonfüreden gyártott hajó egy szerves műszaki fejlődési folyamat utolsó fázisában épült hajók egyike.
Sorozatunk következő részeiben górcső alá vesszük a magyar építésű Duna-tengerjáró hajók és dunai vontatók fejlődését, a Tatabánya példáján megismerkedünk egy tipikus dunai vontató felépítésével, a magyar járműgyártás remek műszaki megoldásaival és bepillantunk a Vaskapu-erőmű megépítése előtti időkbe is.
Sorozatunkat Horváth József, Szánthó Zoltán, Vasanits László és Vaskovics Péter anyagainak felhasználásával Joó Ferenc készítette.
