Afrikai kaland, fapados a nem nyitott égbolt alatt

Néhány napja kezdte meg működését az EasyJet alapítója, illetve az Easy csoport új cége, a Fastjet Afrikában. A fekete kontinensről eddig elsősorban meglehetősen sötét repülésbiztonsági mozzanatok kapcsán volt szó, az új diszkonttársaság indulása más, ugyancsak bonyolult körülményeket tár fel: a diszkonttársaság ugyanis egy még nem liberalizált, sőt, nagyon keményen és államilag szabályozott régióban kezdi meg működését.

Az üzleti vállalkozás a már létező, főképp légcsavaros gépekkel Angolában, Ghánában és Tanzániában is üzemelő, Nairobi-központú Fly540 regionális légitársaság bázisán és hatósági engedélyei birtokában indulhatott el, és alakult át keskeny törzsű Airbusokkal repülő low-cost hordozóvá.

November 29-én Dar es Salaam bázissal két belföldi járat indult el, három A320-assal. A tervek szerint a következő lépés Kenya, illetve Zanzibár. Amikor ezek a hálózatok is beindulnak, a következő év végéig már 15 gépre lesz szükség, mondja a cég vezérigazgatója. Az indulás mindenesetre biztató, az első járatok majdnem teljesen telt házzal startoltak.

A társaság további tervei szerint azonban, és ez a legérdekesebb, a cég az első igazi pán-afrikai légi vállalkozássá alakulna, a kelet-afrikai indulás után pedig Nyugat-Afrika népes országai, Ghána és Nigéria felé terjeszkedne. Az egyik legfőbb célpont pedig majd a későbbiekben a légi közlekedés szempontjából is legfejlettebb ország, a Dél-afrikai Köztársaság, feltehetően ott is egy létező társaságot venne meg a Fastjet a könnyebb indulás érdekében.

De addig az Aviation Week elemzése szerint olyasfajta akadályokkal kell a friss vállalkozásnak szembenéznie, mint például az első amerikai low-cost légitársaságnak, a Southwestnek a hetvenes években Amerikában, a Ryanairnek és az Easynek Európában a kilencvenes években, vagy az Air Asiának a kétezres években. Vagyis egy nagyon szigorúan szabályozott piacon a hagyományos légitársaságok keményen ellenállnak, ahogy az American és a Texas Air a Southwest megjelenésekor mindent megtett azért, hogy a veszélyesnek látszó konkurencia ne álljon talpra és ne kezdhessen túlságosan dinamikus fejlődésbe.

Afrikában is léteznek kezdeményezések a Nyitott Égbolt rendszerre, de ezek eddig papíron maradtak. Közben az olyan hagyományos társaságok, mint a Kenya Airways vagy az Ethiopian Airlines láthatóan az üzletüket súlyosan veszélyeztető szereplőként kezelik az új céget. De a nagy hagyományos ellenfeleken túl keményen nehezítik a dolgot az olyan apróságok, mint hogy a vízumok díjai egyes államok esetében akár 250 dollárra is felkúszhatnak, az utasokat terhelő reptéri illeték Ghánában és Nigériában 70 dollár, sőt, Szenegálban 130. Ilyen járulékos költségek mellett igen nehéz lesz igazán alacsony árakkal vonzani az utasokat a legfrekventáltabb nemzetközi vonalakon. A FastJet vezére is elismeri, hogy a térségben kevés az esélye a gyors liberalizációnak, ennek ellenére úgy véli, 2015 végére a társaság flottája már negyven gépet számlál majd.

Tanzánia nem azért lett az új társaság első bázisa, mert itt a legnagyobb a kereslet, eszerint Ghána lett volna a megfelelő helyszín, de ott elviselhetetlenül magasak a reptéri tarifák. Kenyában nem sikerült végigvinni a papírmunkát a társaság A319-eseinek bejegyeztetésére. Tanzánia viszont inkább látszott érdekeltnek a légi közlekedés fejlesztésében. Persze itt sem nagyon egyszerű, a Fastjet hiába próbál infrastrukturális fejlesztéseket kiharcolni Dar es Salaam repülőterén, vagy az első célpontok egyikének, Mwanza repülőterének apró terminálját sem sikerült kibővíttetni. A másik úti cél, Kilimandzsáró szerencsére jobban kiépült az erős turistaforgalom fogadására.

Viszont egy olyan kontinensen, ahol eddig szinte kizárólag hagyományos légitársaságok működtek, az utazóközönségnek is nehéz lesz megmagyarázni olyan dolgokat, mint hogy miért kell fizetni a poggyászért, a fedélzeti ellátásért. Ugyancsak nehéz lesz az európai és máshol működő diszkontokhoz képest a jegyeladás megszervezése ott, ahol az internet elterjedése még csak tíz százalék körüli a lakosság körében. A Fastjet inkább a mobiltelefonos megrendelésekre alapoz, a mobilszolgáltatás ugyanis nagyon erős Tanzániában. Jelenleg a cég 35-40 perces fordulóidőkkel számol, és csak később lehetséges ezt 25 percre rövidíteni – ha a földi kiszolgálók felkészülnek majd erre.