Ahol az ember saját magával hajt szembe

Még a közlekedésmániások közül is csak keveseket érdekel az utak, vasútvonalak számozása (talán a városi közlekedési járatoké picit többeket). Pedig a magyar útszámozási rendszer világhírű, logikus. (Hasonló, de azért eltérő logikára épül a vasútvonalak számozása, pontosabban a menetrendi mezők sorrendje.)

A magyar közútszámozási rendszer két legfontosabb vonása, hogy a fontosabb utak kevesebb számjegyből álló számot kapnak, mint az alacsonyabb rendűek, és a számoknak maguknak közük van az út földrajzi helyzetéhez. Az egyszámjegyű főutak hagyományosan 1-től 8-ig az ország közepéből indulnak ki, az 1-es Bécs felé, a többi pedig szépen, az óramutató járásával megegyező rendben, legyezőszerűen.

Az 1-estől a 7-esig Budapestről mennek a főutak, a 8-as hagyományosan Székesfehérváron indult. (A főutakkal többé-kevésbé párhuzamos autópályák száma elé M betű került, illetve M9-es formájában megjelent egy új, a határokhoz közel haladó körkörös útirány első szakasza, a 8-as irányt pedig egy belső félkörben, szintén elkerülve a fővárost tervezik folytatni, ezért M8-as a Dunaújvárosnál épült Duna-híd.)

Az útszámok a logikus rendszer ellenére sem tartanak örökké. Új utak új számot kapnak, vannak időnként átszámozások, egyes utakat felértékelnek, így kevesebb jegyből álló számot vesznek föl, elkerülőszakaszok átadásakor pedig sokszor az új útra kerül a régi a szám, a régi út pedig kevésbé rangos számot kap.

Ilyen elkerülők miatt módosultak némileg a számok Székesfehérvár térségében is. Az elmúlt évtizedekben, években ugyanis kiépült Fehérvár körül egy teljes elkerülőrendszer, amelyet azonban az alakja és az inhomogenitása miatt nehéz lenne gyűrűnek nevezni. Déli részét az M7-es alkotja, a sztráda ezen részének ilyen (mármint a nagyváros kikerülését szolgáló) másodlagos funkcióját az mutatja, hogy személyautóknak nem kell matrica erre a szakszra. Időben másodikként az északi rész épült ki, ez azonban csak egyszerű főút, sőt, legnagyobb része lakott területen, bár a város szélén halad, ennek megfelelő sebességkorlátozással. A legfiatalabb rész a nyugati, zöme gyorsforgalmi útnak nevezhető, a megengedett sebesség is a korábban említett két szakasz közé van belőve.

Az itt érintett főutakat is az elkerülő bizonyos részeire helyezték át Székesfehérvár belvárosából. A 7-es most (a térképen vastagabb kék vonal) Budapest illetve a Velencei tó felől érkezve keresztezi az M7-est, majd egy nagy félkörben az imént leírt elkerülő északi és nyugati szakaszát használva északról fogja körül a megyeszékhely belső részeit, hogy aztán a régi nyomvonalon haladjon Polgárdi és a Balaton felé.

A 8-as főút most már nem Fehérváron kezdődik, hanem a közelben, az M7-esből ágazik ki a 63-as úttal közös csomópontból. Ezután az elkerülő nyugati ágát használva egészen az út régi nyomvonaláig vezet, ahol ráfordul erre Veszprém felé (vékonyabb piros vonal).

Az elkerülő nyugati részén tehát (a két kiágazás között) egy nyomvonalon halad a 7-es és 8-as út. Ez még nem volna különös, viszont az igen, hogy ezen a szakaszon a két fő út „ellenkező” irányba, egymással „szembe” halad, hiszen mondjuk északról délre tartva a 8-ason Budapest felé, a 7-esen viszont Budapest irányából, a Balaton felé megyünk! Más szavakkal, ha valaki például azzal szórakozna, hogy a fővárosból a Balaton északi partjára a 7-esen (majd a 71-esen) megy, és onnan a 8-ason jön vissza hűen követve az utak számozását, akkor a szóban forgó (térképünkön pirossal és kékkel egyaránt jelölt) szakaszon kétszer hajt végig (ebben nincs meglepő), de mindkétszer, oda- és visszaútban is ugyanarra, északról délre!