Air Berlin, Alitalia, lesz-e igazi európai konszolidáció?

Forr a levegő az Air Berlin körül, hiszen a fizetésképtelenné vált légitársaság elnöke korábban már bejelentette, szeptemberig el kell, hogy adják a céget, vagyis a tárgyalások nyilván már a csúcson pörögnek. De egyelőre nemigen világos, ki milyen módon szállhat bele ebbe az amúgy ígéretesnek látszó üzletbe, annak ellenére, hogy a társaság működése az elmúlt években nem volt épp sikeres.

Thomas Winkelmann, a cég elnöke korábban azt nyilatkozta, hogy az Air Berlin összes ágazata, beleértve a (sokak szerint igazán értékes) hosszú távú, illetve az üdülőhelyi üzleti szegmens összességében „túl drága lenne” ahhoz, hogy egyetlen légitársaság vegye meg: ez némiképp mintha már előzetes válasz lenne a Ryanair ama igyekezetére, hogy a társaság egészét megvásárolja. A Reutersnek nyilatkozó O’Leary ugyanakkor arra panaszkodott, hogy nem kap elég adatot a megvásárlandó cégcsoport működéséről, pénzügyi állapotáról: ez persze lehet már annak magyarázata is, megint csak előzetesen, ha az ír diszkontcég nem fogja tudni megszerezni az Air Berlint. A hírügynökség egyébként arra emlékeztet, hogy kétségtelen, a Ryanair nagyon intenzíven terjeszkedik a németországi piacon, mintegy kétharmadával emelte itteni kapacitását, és emlékezetes „húzása” volt a társaságnak a megjelenése a korábban szinte kizárólag hagyományos légitársaságokat kiszolgáló frankfurti „nagy” repülőtéren.

A Ryanair fellépése többek szerint valójában nem az Air Berlin teljes bekebelezését célozza, hanem hogy összezavarja a szálakat és megpróbálja megakadályozni, hogy a Lufthansa szerezze meg a csődös cég legértékesebb részeit. Mint erről korábban beszámoltunk, a Ryanair azt is a Lufthansa érdekében tett illegális lépésként támadta az Európai Bizottságnál, hogy a német szövetségi kormány hitelt adott az Air Berlinnek a működése folytatásához, addig, amíg meg nem történik a cég felvásárlása.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Lufthansa a legjobb pozícióban lenne egy esetleges tranzakció szempontjából, hiszen a tavalyi megegyezés alapján az Air Berlin keskenytörzsű gépparkjából negyven Airbust vett bérbe wet-lease, formájában, azaz személyzettel együtt, a maga társaságcsoportja európai diszkont ága, az Eurowings számára. Innen már csak viszonylag egyszerű lépések sorozata lenne a többi gépet is átirányítani és a hálózatot is átvenni az Air Berlintől. Ezzel az Eurowings valóban felsorakozhatna a nagy ellenfelek, a Ryanair és az easyJet flottájához és forgalmához már nagyonis összeférhető formában az európai diszkont-piacon. Korábban O’Leary a negyvengépes lízing miatt is tiltakozott az Uniónál, de egyben úgy értelmezte, mint a Ryanair előtt kínálkozó lehetőséget, hogy az Air Berlin által feladott bázisokon majd a Ryanair terjeszkedik. A mostani felállás azonban inkább azt jelentené, hogy az Eurowings erősödne és állna ellen a Ryanair németországi terjeszkedésének.

Természetesen vannak más jelentkezők is a különféle üzletrészekre, például a  turistautak specialistája, a TUI, a szintén ezen a területen erős Thomas Cook, illetve annak német leányvállalata, a Condor, vagy maga a másik nagy európai diszkontcég, az easyJet. Ugyanakkor várható gyors döntés az 2012 óta az Air Berlin csoporthoz tartozó, de ezen belül az egyetlen nem veszteséges leányvállalat, az Ausztriában és Németországban működő NIKI eladása ügyében, gyanítható, hogy et is a Lufthansa-csoport részeként látjuk viszont, ahogy elrendeződnek a dolgok.

Az egész európai légiközlekedési iparág jövője szempontjából elemzi a helyzetet a tekintélyes szaklap, az Air Transport World, együtt tárgyalva az Air Berlin körüli helyzetet az Alitalia ügyével, amely ugyancsak az Etihad kivonulása után kellett, hogy fizetésképtelenséget jelentsen és eladásra kerüljön, ennek a folyamatnak elméletileg szeptember közepe lenne a határideje. Az elemzés az amerikai cégek közti nagy konszolidációs hullámot említi, amelynek lezártával a nagy légitársaság-csoportok még nagyobbként és gazdaságilag is megerősödve kerültek ki.

Egyébként már akkor is lehetett hallani hangokat arról, hogy az európai légiközlekedési térképe ehhez képest mennyivel tarkább, és az itteni résztvevők épp ezért mennyire nehezebb piaci pozícióban vannak. A kérdés tehát, amit az ATW szakértője feltesz: vajon ami most zajlik, az valóban igazi újrarendeződése-e az európai iparágnak, vagy a kontinens államai továbbra is megpróbálják életben tartani a nemzeti büszkeség jegyében a vergődő nemzeti légitársaságokat. (Egy friss hír erről: a szintén évek óta súlyosan veszteséges Tarom vezérigazgatója lemondott, a miniszterelnök pedig biztosította a közvéleményt a társaság megmaradásáról.)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!