Álomgép a múzeumban, megújult az ős-Jumbo
Átrepült a Seattle-től délre fekvő Boeing Fieldre és ezzel teljesítette utolsó légiútját a Boeing 787-es harmadik prototípusa, amely mostantól a Museum of Flight dísze lesz.
A ZA-003-as sorozatszámú, a cég színeit viselő Dreamliner meglehetősen jólismert világszerte. Amellett, hogy komoly szerepe volt a nem könnyű típusalkalmassági tesztsorozatnak, 2011–12-ben többször körberepülte a Földet, hogy a lehető legtöbb helyen bemutassák a gépet, illetve hogy lerepülje a különlegesen hosszú vonalakat, és ezzel biztosítsa a típus ETOPS-engedélyét.
A gép ennek megfelelően az első olyan 787-es volt, amit már teljesen kiépített kabinbelsővel készítettek, nyilván ez is egyik indoka annak, hogy épp ezt a példányt adják át a Seattle-i múzeumnak bemutatásra. Ugyanakkor a végleges kiállítási nyitány előtt még átalakítják, és benne egy külön kis tárlatot rendeznek be a Dreamlinerről, a fejlesztéséről, a mai felhasználókról.
A Museum of Flight egyike a világ legnagyobb nyilvános gyűjteményeinek, 160 repülőgéppel, évi 550 ezer látogatóval, könyvtárral és kutatóhelyekkel. A Dreamliner pedig igen méltó társaságba kerül, hiszen megtekinthető itt az első modern fémépítésű Boeing-utasszállító, az 1932-ben gyártott 247-es, a Concorde és a Super Constellation, egy Comet és egy DC-2, az elnöki különgépként üzemeltetett Boeing 707-es, korai 727-es és 737-es példányok, és itt őrzik a City of Everett nevű Boeing 747-est.
Az ős-Jumbó azért is került a 787-es érkezése mellett a figyelem fókuszába, mert hosszú és munkával teli története végeztével most teljesen felújították, és eredeti pompájában látható a múzeumban.
A RA001 lajstromjelű óriásgép 1969. február 9-én repült először, sok kortársa jóslata ellenére, miszerint egy ekkora behemót úgysem tud a levegőbe emelkedni. Ehhez képest a típusból több mint 1500 példány épült, és ha lassan is, de jelenleg is zajlik az összeszerelés a legújabb verzióból, a 8-asból. Az első 747-es ugyanakkor évtizedeken keresztül szolgálta tovább a gyártót mint tesztgép, a 747-es program végeztével elsősorban a 757-es majd az ugyancsak nagyon sikeres 777-es fejlesztésekor.
A gépet ugyanakkor meglehetősen meggyötörte az idő és az északnyugati esős klíma. 2012-ben kezdték a restaurálását. Először a külsejét hozták rendbe, igen keserves kézi munkával lecsiszolták a nem épp jó állapotban lévő festést, és az első repülése színeire festették újra.
Ugyancsak az eredeti teszt-berendezést hozták vissza a gép belsejébe, az akkori, maiakhoz képest ormótlan fedélzeti komputerekkel, víztartályokkal, viszont a púp tetején lévő szalonkabint az első időszak luxus-Jumbói stílusában rendezték be.
De ide nem mehet fel minden látogató: a múzeum igazgatója arra emlékeztetett, ha az évi félmillió embernek csak egy kis része nap mint nap igénybe venné a híres csigalépcsőt, akkor az heteken belül az értékes darab megrokkanásához vezetne...
Még egy fontos változás várható a Seattle-i gyüjteményben: annak érdekében, hogy a 747-es renoválásához hasonló gigászi munkára többé ne kényszerüljenek, megszülettek a tervek arról, hogy az értékes nagygépek fölé 2016 végére egy tetőzetet emelnek, később meglesznek a falak is és a gépek, köztük az óriás 747-es, hangárszerű kiállítócsarnokban élvezhetik a nagyközönség érdeklődését, illetve ott Seattle-ben feltétlenül: a szeretetét is.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
