Álommeló, pályafelszabadítás!

Ha nem lenne erodált a tétel, miszerint munkával köszöntötték a munka ünnepét az egykori Pécs–Bátaszék vasút Palotabozsok és Véménd közötti szakaszán az űrszelvényt gatyába rázó önkéntesek, talán még azzal is kezdenénk helyszíni beszámolónkat.

A baranyai dombságot hajdanán átszelő 64-es vonal részleges feltámasztásán, az említett, néhány kilométeres szakasz legalább hajtányozhatóvá tételén évek óta szorgos gárda fáradozik. Az alakulat központi alakja Ludvig Károly palotabozsoki polgármester, akivel május elsején épületállványon, nemesvakolat felhordása közben találkozunk. Ludvig úr saját településének felvételi épületét csinosította, hiszen június hatodikán ha törik, ha szakad, vasutasnapi átadóünnepség lesz Palotabozsokon – nem tévedés, a júliusban esedékes hagyományos nagynaptól eltérve direkt saját időpontban.

A tíz éve még életveszélyes állapotban lévő felvételi épületben kialakított vasúti múzeum anyaga az átépítés miatt még rendezésre vár, festékesvödrök, deszkák, rabicháló és talán még szerszámok között óvatoskodva lehet közelebbről megszemlélni a végzárlámpákat, mozdonytáblákat, stempliket, vasutas egyenruhákat, vasúti telefonokat és mi még szem szájnak, de főleg vasúthívőnek ingere. A projekt – értsük alatta a felvételi épület tatarozását, nyílászárók cseréjét, a környezet, illetve a múzeumi tárlat kialakítását, és még akad néhány tétel – 11 millió forintból valósul meg, a pénz a Magyar Falu Program Falusi Civil Alapjából, egyéb támogatásokból és egy százalék felajánlásokból jött össze. Persze, még egyszer ennyit is simán el lehetne költeni, főleg a szabadtéri kiállításra.

Kávé, rövid megbeszélés, aztán az eredményes pályafelszabadításhoz még hiányzó pajszer, lapát, továbbá a láncfűrész/fűkasza akkumulátorok felmarkolása következik, majd a brigád az előmunkás, a pécsi Pál Gergely szíves vezérletével elindul a helyszínre, Bozsok felől nézvést az M6-os autópályán túli (Véménd felőli), március derekán részben már kitakarított szakaszra. Első pillantásra nagy a falat, áthatolhatatlannak tűnő növényzár korlátozza a szabad mozgást a síneken, a Pécsvárad és Palotabozsok közötti etap 1997-es bezárása óta gördülő vas a vassal nem érintkezett errefelé, eltekintve a 2001-ig, Bátaszéktől Véméndig még eljutó vasúti teherkocsik kerekeitől. Ahogy szokták volt emlegetni, időközben a természet visszavette azt, ami az övé, ám most eljött a reváns ideje.

A pályafelszabadítási mozgalom értelme szorosan összefügg a palotabozsoki, HÉV-szabvány szerinti III. osztályú felvételi épület jövőjével, hiszen az állomástól idáig lehetne majd hajtányozni – a tevékenység jogszabályi feltételeinek kitaposásában a Kecskeméti Kisvasúton Kékesi Mártonék alkottak maradandót, lesz majd mit átvenni az ottani tapasztalatokból. Ám addig is fűkaszára, aminek az adaptere nem damilos, hanem csillagkéses. Gergely gyakorlottan vágja a rendet a sűrű, olykor emelet magas növényzetben, egyhamar kialakul a technológia, a levágott ágakat, sarjakat ketten halmozzák az űrszelvényen kívülre, egyvalaki a nagyja után az gallyak apraját is lefűrészeli, majd a körülményekhez képest jöhet a pályaesztétika visszaállításán fáradozó, gyomláló, a töreket a sínek közül kivasvillázó, gereblyéző utóvéd. Időnként akkora, indáktól átszőve a fákba kapaszkodó ágakat kell arrébb vonszolni, hogy ahhoz néha még a szerző 130 kilója is majdnem kevésnek bizonyult. 

Még délelőtt befut kis csapatával Becsky András (lásd még: BecsVision, narrált, FullHD 1080p-re felinterpolált videó) is, ők vagy ötven méterrel arrébb hatolnak be a dzsungelbe, abban a nem hiú reményben, hogy az egymással szemben dolgozó két brigád majd félúton,a  bozótot áttörve találkozik. És így is történik: a körülbelül százméternyi szakaszon az indás, sűrűágas, tüskés bozót körülbelül három óra leforgása alatt vált semmivé, megjegyezve azt is, hogy a feladatorienált Stihlek mellett a Lidl/Aldi az ügybuzgás során felhasznált Parkside eszközkollekciója szemlátomást nem alkalmas tartós igénybevételre, egy idő után valami mindig meglazul, kiesik, tompul, lemerül; részünkről eleve izgalmasabbnak tartjuk a fejsze, kézifűrész, ágvágó használatot – természetesen jogos az észrevétel, gépesítve szaporább a haladás tempója.

Mire végzünk, a polgármester is megérkezik, tekintete elismerő, ha valaki talán nem is, ő váltig bízik abban, hogy ami néhány éve itt elindult, annak rövid időn belül kézzelfogható végkifejlete lesz. Megegyezünk abban, hogy a pályában is van még mit tenni, a talpfák teljesen elkorhadtak – a szakasz a talpfatelítettség-mérő szöget gyűjtők eldorádója –, az elkövetkező napok feladata a magyar vasút elfekvő, az egykori 64-es vonal itteni szakaszába beépíthető készleteinek felkutatása lesz.

Itt és most azért emlékeztetőül: június 6., Palotabozsok, a 115 éves Pécs–Bátaszék vonal vasútállomásának felvételiépület-avató emléknapja, filmvetítéssel, szakmai kerekasztal beszélgetéssel, dízel-mechanikus motorkocsi simogatóval, restivel, hajtányozással, terepasztallal!