Ansaldo alsósínes villamostechnológia Kínáknak
Az Ansaldo STS stratégiai megállapodást írt alá a TramWave technológia átadásáról július 16-án egy távol-keleti céggel, írja a Railway Gazette portál. Az ügylet egyik érdekessége, hogy a kínai villamospiac dinamikus növekedésére számító licencvásárló egy vegyesvállalat, mégpedig a nemrég még halálos ellenségnek számító szárazföldi Kína (CNR Dalian) és Tajvan (General Resources Co.) egy-egy cégének közös filiáléja.
A genovai Ansaldo STS nemrég jelentette be TramWave technológiáját, amely az olaszok közlése szerint bármilyen, tehát más gyártók által készített villamosba is beépíthető.
A második nyugat-európai villamosreneszánsz nyomán az utóbbi években a vasútijármű-szállítók egyik legfőbb fejlesztési iránya a felső vezeték kiküszöbölése, mert úgy vélik, elsősorban a belvárosi szakaszoknál a megrendelők számára vonzó lehet a „városképromboló” drótok elhagyása. Sok szakember úgy véli, nincs semmi baj a vezetékekkel, talán őket igazolja, hogy eddig viszonylag kevés felső vezeték nélküli szakszt helyeztek üzembe. Tény azonban, a jelentősebb gyártók már az Ansaldónál jóval régebben kínálnak ilyen megoldásokat.
A felső vezeték kiküszöbölésére az egyik irányzat az, hogy marad a drót, csak éppen nem fönt, hanem a föld szintjén vezetik. Ebben persze semmi újdonság nincs, 1887-ben, az első pesti villamos is alulról kapta az energiát. Azért fejlődött a világ 125 év alatt, a mai megoldásoknál életvédelmi és tisztántartási okokból befedik a tápsínt, és csak az éppen szükséges, a kocsi alatti szakaszt nyitják ki, sőt helyezik feszültség alá. Ilyen az Ansaldo technológiája is.
Egy másik, szellemes rendszerben a drót, pontosabban az áramszedő sín a jármű tetejére kerül, az áramszedő érintkező viszont az oszlopokra. (Ezek sűrűségét tehát a villamos hossza határozza meg.) Itt tehát a városkép csak a dróttól szabadul meg, de az oszlopoktól nem.
A másik irányzat a drótmentesítésre az akkumulátorok vagy újabban szuperkondenzátorok használata, illetve az energia mechanikai tárolása például lendkerekek segítségével. itt persze a hatótávolság, a bejárható energiamentes szakasz hossza a kérdés.
Talán a két irányzat közötti átmenetnek tekinthető, amikor a felszín alatt húzódó tápkábelből elektromágneses mezőn keresztül, tehát fémes érintkezés nélkül jut az energia a villamos akkuiba vagy kondenzátoraiba mondjuk a motoros fogkefék feltöltéséhez hasonlóan.
