Arriva: a mellékvonali úttörő
Dániában az ezredforduló magasságában döntöttek úgy, hogy a kisebb forgalmú, gyér népszerűségű jütlandi mellékvonalakon a végleges bezárás helyett egyelőre csak az államvasúti üzemeltetőnek mondanak búcsút. Hosszas előkészítő munka során megteremtették a jogi és gazdasági hátterét a franchise rendszerű személyszállítási liberalizációnak. A brit modellt követő megoldás lényege az, hogy egy régión belül egy komplett vonalcsoport üzemeltetésére írnak ki tendert, Dániában mindig nyolcéves periódusokban.
A közép- és észak-jütlandi mellékvonali franchise az Aarhus–Viborg–Struer–Thisted, az Aarhus–Skanderborg–Herning–Skjern–Esbjerg és az Esbjerg–Skjern–Struer–Thisted vonalak alkotta háromszöget fedi le. Ehhez kapcsolódik az Esbjerg–Tønder(–Niebüll) nemzetközi regionális vasútvonal, amely már a dán hangzású német kisvárosban ér véget.
Az Arriva azonban nem az első vasúti tenderkiírásokban jelent meg Dániában. A British Arriva 1997-ben vásárolta meg a Unibust, részesedést szerezve az igen kiterjedt dán autóbusz-közlekedésben. Az utóbbi másfél évtizedben a Bus Danmark, a Combus, a Wulff Bus, a Veolia Danmark és a Pan Bus felvásárlásával növelte portfólióját a cég, így napjainkban Dánia legnagyobb buszoperátoraként 50 százalékos piaci részesedésre tett szert. A vasúti piacra belépő brit vállalat nem vállalt túl nagy kockázatot, hiszen kötöttpályás üzletága eltörpül az autóbuszos érdekeltségek mellett.
Az első mellékvonali franchise-tendert 2003-ban nyerte meg az Arriva. Rögtön a következő évben megérkezett a dán leányvállalat első modern dízelmotorvonata. Az Alstom Lint fantázianevű, kétrészes vonatból napjainkban negyvenegyet üzemeltetnek. Az alapvetően a német piacra szánt motorvonat neve a jól hangzó Leichter Innovativer Nahverkehrstriebwagen, azaz könnyű innovatív regionális motorvonat rövidítése.
Gyors népszerűségre tett szert megjelenésével a profitorientált, hatékonyságra törekvő vállalat Jütlandban. Mind a pontosság, mind az utasok elégedettsége tekintetében ugrásszerű javulás következett be. Az első nyolc év lejárta után 2010-ben ismét az Arriva diadalmaskodott a franchise pályázatán, tehát 2018-ig biztosan marad a nemzetközi közlekedési vállalat.
Jelentős változást jelent az Arriva-csoport életében, hogy 2010-ben az eredetileg brit tulajdonú, sunderlandi székhelyű vállalatot felvásárolta a Deutsche Bahn. Az új tulajdonosnak a trösztellenes hatóságok döntése értelmében fel kellett adnia az Arriva németországi tevékenységeit, azonban így is tizenkét európai ország közlekedésében szerzett részesedés a német vasút. Dániában egyelőre nincs érzékelhető hatása a tulajdonosváltásnak azon kívül, hogy az Arriva logója mellett néhány járművön már megjelent egy apró DB embléma.
Önálló tanulmányt érdemelne az Esbjerg–Tønder–Niebüll határátmeneti forgalom. A második, 2010-es tenderkiírás óta már a rövidke német szakasz is a jütlandi franchise-hoz tartozik. Azonban az infrastruktúra tulajdonosa és üzemeltetője az NEG (Norddeutsche Eisenbahngesellschaft Niebüll GmbH). A Niebüll felé tartó vonatok Tønder után az NEG vonatszámát is megkapják és a vezérálláson is csere következik be: német kolléga veszi át az irányítást. A DB-nek fel kellett adnia az Arriva összes németországi érdekeltségét, azonban a dán leányvállalat vonatai mégis közlekedhetnek német síneken.
A történet legszebb csavarjára Melles Kristóf kollégánk hívta fel a figyelmet: a határvonal és Tønder állomása közötti néhány száz méteres szakaszt külön leányvállalatba szervezte ki az NEG. A leleményes németek így moshatják kezüket; az anyavállalat 34 kilométeres vonalhálózata teljes egészében Németország területén található. Pusztán aprócska leányvállalatuk üzemeltet egy kétszáz méter hosszú nemzetközi vasúthálózatot; 34 kilométer helyett kétszáz méter után kell csak megfizetni a szövetségi vasúti hivatal felügyeletének adminisztratív költségeit.
