Az első benyomás

Olvasom az IHO-n, hogy elkezdődött a Baross tér rendezése. Ahogy mondani szokás, jobb később, mint soha. Arról azonban nincsen tudomásom, hogy a térrel együtt a Keleti pályaudvar épülete is megújulna. Pedig ráférne egy alapos tatarozás.

Az elmúlt évek alatt hozzászokhattunk, hogy a Baross tér a villámgyorsnak éppen nem nevezhető metróépítés következtében szörnyű, lehangoló látványt nyújt. Ez az állapot nem csak az esztétikai érzékünket, a rend és a tisztaság utáni vágyunkat zavarja, hanem a közlekedést is jelentősen nehezíti. Ezért fogadtam örömmel a hírt, hogy megmozdult az állóvíz, elkezdődött – életemben nem először – a terület rendezése. Sajnos a tér meghatározó épülete a Keleti pályaudvar rettenetes állapotban mutatja magát. Kívülről nézve szörnyű romhalmaz benyomását kelti. Hulló vakolatú falaival, betört vagy koszos, évtizedek óta nem tisztított ablakaival, leszakadt, sérült esőcsatornáival, nem nyújt túlzottan bizalomgerjesztő látványt. Acélból font kerítés, és fából ácsolt védőtetők biztosítják, hogy az esetleg lezuhanó épületdarabok ne veszélyeztessék a gyalogosok, az utasok testi épségét, életét.

Ilyen képet mutat ma az ország vasúti kapuja. Ide fut be a nemzetközi gyorsvonatok jelentős többsége, itt a végállomásuk a Nyugat-Európa felől érkező Railjet fantázianevű vonatoknak. A hazánkba látogató vendégek első benyomását e látvány formálja akkor, amikor elképzelhető, hogy a nyugati sajtó lejárató hecckampánya következtében eleve előítélettel érkeznek országunkba. Sokan persze mondhatják, hogy a MÁV egy szegény ország, szegény vasútja, nincsen pénz az épület tatarozására, csinosítására. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ez a szegény vállalat felhagyva régi, gyönyörű, Andrássy úton lévő székházát, a Könyves Kálmán körúton bérel egy üvegpalotát, gondolom nem csekély összegért. Ez pontosan olyan, mintha valakinek lenne egy szép régi háza, azt üresen sorsára hagyná csak azért, hogy jó drágán albérletbe költözhessen! Egyszóval, szerintem meg lehetne találni a forrást a pályaudvar épületének felújításához, amely jövőre lesz 130 esztendős. 

Egy pár szóban szeretném összefoglalni a Keleti pályaudvar történetét. 1884-ben adták át a Feketeházy János és Than Mór által tervezett csarnokot. Az állomás akkoriban a Központi Pályaudvar névre hallgatott. A Keleti elnevezés később azért ragadt rá, mert, amikor 1888. augusztusában teljes hosszában elkészült a Budapest – Belgrád – Nis - Konstantinápoly vasútvonal, az Orient (Keleti) expressz innen indult boszporuszi végállomása felé, eleinte Ia. oszt. (az 1911-től bevezetett számozás szerint 220-as), később Ie. oszt. (az 1911. utáni számrendszerben, 222-es) sorozatú gőzmozdonyokkal.

A MÁV 1868-as megalakulása után Pesten megörökölte az egykori MÉV (Magyar Északi Vaspályatársaság) Losonci pályaudvarát, a későbbi Józsefvárost és ez az állomás lett a Magyar Királyi Államvasutak pesti indóháza. 1877-ben a konkurens magánvasút az AVT (1882-től OMÁV), August de Serres építész és a Gustav Eiffel nevével fémjelzett cég tervei alapján megépítette gyönyörű, új pályaudvarát a budapesti Nagykörúton. Ezzel szemben a MÁV indóháza a Fiumei úton, egy vidékies vasútállomás benyomását keltette, távol a város központjától. Ez a tény alapozta meg a gondolatot, hogy az állami vasúttársaság is építsen magának egy, a jelentőségét jól reprezentáló, a város forgalmas helyén elhelyezkedő pályaudvart. Voltak olyan tervek is, hogy a Kerepesi útról a mai Rákóczi út felett a pályát magasvasúton vigyék be egészen az épülő-szépülő Nagykörútig, a mai Blaha Lujza térig. A tervet elsősorban anyagi okokból elvetették, így a pályaudvar a város akkori szélén, a Kerepesi úton épült fel.

A kisebb és kevésbé reprezentatív Józsefvárosi pályaudvar még sokáig párhuzamosan működött a Keletivel, bár többször szóba került, hogy a személyvonatok forgalmát itt beszüntetik, de úgy látszik a sok vonatot a Keleti egyedül nem bírta el, ezért aztán újból és újból megjelentek vágányain a személyszállító szerelvények. Magát az állomást sokáig egyáltalán nem fenyegette a bezárás veszélye, hiszen innen szolgálták ki a Ganz Mávagot, az Északi Járműjavítót, a Salgótarjáni út felőli oldalán pedig jelentős kapacitású raktárak üzemeltek. A II. világégés után, amikor a hatvanas években nyugaton divatba jött a konténeres szállítás, a MÁV sem akarván lemaradni, a fővárosban itt, a Józsefvárosi pályaudvaron építette ki konténeres terminálját.

Azután jött a rendszerváltás. A Ganz Mávagot sok társával együtt elkótyavetyélték, aminek következtében a gyár napjainkra gyakorlatilag megsemmisült, a kétezres évek második felében a nagy múlttal rendelkező Északi Járműjavító kapuira is lakat került, a konténerterminált (nagyon helyesen) kitelepítették a városból, az 5-ös út mellé, a 150-es vonal személyforgalmát Kőbánya-Kispestre terelték, a megmaradt szolnoki, nagykátai, sülysápi személyvonatok befogadása pedig már nem jelentett gondot a Keletinek. Ezek után a pályaudvar sorsa végérvényesen megpecsételődött. A MÁV felhagyta. De hogyan? Kivonult a területről anélkül, hogy az otthagyott értékek őrzéséről vagy megmentéséről gondoskodott volna. Ezek után tolvajok hada, szemetelők serege és hajléktalanok tömege lepte el a néptelenné vált terepet. Elloptak mindent, az épületek nyílászáróit, tetejét, a sínek egy részét, a kábeleket, a felsővezetéket, egyszóval végigrabolták a pályaudvart, és ha egy épület mégis megmaradt valamilyen véletlen folytán, azt a csövesek felgyújtották. Napjainkban a vágányok roncsai között fák nőnek, a felsővezeték maradványai bánatosan lógnak alá az oszlopokról, a kínai piac pedig ingyenes szemétlerakónak tekinti a területet. Az itt veszendőbe ment vagyon értékesítéséből biztosan el lehetett volna kezdeni a Baross téren álló pályaudvar épületének külső tatarozását.

Szerencse a bajban, hogy a Keleti, utasok által látogatható belső terei viszonylag rendben vannak, azok egy részét szakaszosan már korábban felújították. A csarnok tetőszerkezetét és a homlokzatot valamikor a kétezres évek elején voltak kénytelenek rendbe tenni, mert különben beszakadt volna. A Lotz terem freskóit is restaurálták, a fáradt utazó megállhat egy pillanatra gyönyörködni bennük. Majd miután távozott az épületből elborzadhat a téren ráköszönő látványtól.

Optimista természetem van. Bizakodom, hogy a négyes metró beruházásával párhuzamosan nem csak a tér szépül meg, hanem az impozáns csarnok külseje is, hogy méltóképpen ünnepelhessük a pályaudvar 130. születésnapját.