Az óriás az orrán csúszott: egy Galaxy kényszerleszállása

A régi mondás szerint ha az elefánt beteg, mindig nagyon súlyos beteg, ez a bölcsesség némiképp átvihető a repülés világába is, a világ egyik legnagyobb, legsúlyosabb típusának incidensei mindig érdekesek a közvéleménynek. A spanyolországi Rota légitámaszponton az amerikai légierő hatalmas C-5M Galaxy szállítógépe, mondhatni a nyugati világ legnagyobb szolgálatban lévő repülő eszköze kellett, hogy orrfutó nélkül, egészen pontosan minimálisan nyitott orrfutóval szálljon le.

A The Aviationist szakportálhoz eljuttatott információk szerint a 86-0020 számú óriásgép személyzete a bázis megközelítésekor kapott a műszerfalán piros jelzést az orrfutóra, a fedélzeti mérnök lement a lépcsőn a gép alsó szintjére, és ott az erre szolgáló periszkópszerűségen át konstatálta, hogy az aknaajtók kinyíltak, de maga a futó a helyén maradt. A személyzet ezek után természetesen végigfutott az előírt eljárásokon, és közben a támaszpont közelében várakozási légtérben körözött, fogyasztotta a kerozint,  újra és újra próbálkozva a futó kibocsátásával, ami végül hat hüvelyknyire, tizenöt centire sikerült.

Ez pedig rendkívül sokat segített a komolyabb károk elkerülésében. Az eredeti eljárás szerint az orrfutó teljesen behúzott állapotában, zárt aknaajtóval kellett volna a főfutókra leszállni, majd orra engedni a gépet, de a tizenöt centire kiálló kerekek végül a helyükön maradtak, nem csuklottak vissza földet éréskor, és így gyakorlatilag minimális sérüléseket szenvedett maga a törzs. (Kicsit arra emlékeztet a dolog, mint ami DC-3-asokkal/Li-2-esekkel, illetve a Jak-egymotorosokkal történhet hasonló esetben, merthogy ezeknek a gépeknek a futói behúzott állapotban is kissé kidudorodnak a helyükről, ezzel is csökkentve a komoly károk esélyét, ha a futót amúgy nem sikerül kibocsátani.)

A gép felső fedélzetén huszonegy személy utazott, ők és a személyzet tagjai is sérülés nélkül úszták meg a kalandot: a gépen láthatók a kibocsátott vészcsúszdák. Érdekes viszont, hogy a jelek szerint a baloldali háromból kettő nem nyílt ki teljesen, vagyis nem ért a földig, az, amelyik elérte a talajt, pont a leghátsó volt, ami a többinél magasabbra került, hiszen a törzs nem volt vízszintes, úgyhogy ha valaki ezen csúszott le, az meredek élmény lehetett – viszont láthatóan gond nélkül el lehetett hagyni a gépet az orr-résznél a pilótafülke alatt lévő normális ajtón és lépcsőn át.

A portál emlékeztet arra, hogy a Galaxy milyen különleges futórendszert alkalmaz, az oldalanként egymás mögötti két, hat-hat kerekes zsámolyt a gép kilencven fokkal elforgatja behúzáskor, hogy beférjen az aknába. A négykerekes orrfutó be- és kibocsátása egyszerűbb, mégis a jelek szerint ez az érzékenyebb pontja a gépnek, mert az Aviationist több régebbi esetet is felidéz, amikor a C5-öst orra kellett tenni vagy a frankfurti amerikai bázison, vagy az Egyesült Államokban az Edwardson, vagyis annak a kiszáradt sóstó felületén kialakított, szuperhosszú és viszonylag puha felszínű pályáján.

A frankfurti landolásra a pályát habbal terítették be, a mostani spanyolországi incidens során a jelek szerint ezt a módszert nem használták. Viszont mind a spanyolországi, mind az amerikai incidens képein jól látható a teljesen kitérített vízszintes vezérsík, illetve magassági kormány, amellyel a pilóta a lehető leghosszabban tarthatta gép orrát a pálya fölött, a teljesen kiengedett fékszárny pedig a lehető legkisebb földet érési sebességet szolgálta.