Az ország legmarasztalóbb buszmegállója

Körbefotóztuk a híres mórágyi várótermet.

Az alig 650 lelkes, Bátaszéktől iramodásnyira fekvő Mórágy igazi kis ékszerdoboz a Geresdi-dombság északi lankái között. Egy nagyjából tíz százaléknyi német nemzetiségű lakosság, akárcsak a mórágyi, már elég ahhoz, hogy egy-egy településnek egy sokkal igényesebb képet adjanak – bár ezt természetesen csak érzésből írom. Mindenesetre a mórágyi autóbusz-váróterem pont olyan, mintha sváb származású nagymamám régi konyhájában járnék: mindenhol nagy a rend, és van egy kis dísz, egy kis csicsa, de nem bántó módon, hanem igényesen. A váróterem a falu egyik büszkesége, olykor a közösségi médiában is fut egy kört az intézmény, vélhetően akkor, amikor kéktúrázók vetődnek erre, és látják meg ezt a kis csodát.

Én is valahogy így kerültem ide: Mőcsényben fotóztam le a Raillog Szekszárdon rakott gabonavonatát, és mivel ráértem, elmentem egy néhányórás futásra a kedvenc dombjaim közé egy Mőcsény–Bátaapáti–Mórágy–Szálkai-tó–Mőcsény körre. Bátaapáti és Mórágy is zsákfalu, mindkettő ötszámjegyű úton közelíthető meg a négyszámjegyű 5603-as felől. Szóval Mórágy nem a világ közepe (sőt, gazdasági mutatói alapján a többszörösen hátrányos helyzetű települések sorába tartozik), de Magyarországon mégis egyedülálló a környék. A Velencei-hegységen kívül csak itt bukkan a felszínre a geológiailag rendkívül stabil, a Kárpát-medence mélyében húzódó Variszkuszi-hegységrendszer egyik gránittömbje. A mórágyi rög gránitja értékes bányászati alapanyag volt, a bányászat során pedig fontos újkőkorszaki leleteket találtak. Ugyancsak itt alakították ki az egységes országos magassági alaphálózat nyolc főalappontjából az egyiket.

Manapság Mórágy és Bátaapáti között, a domb mélyén működik a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékainak végleges, 2012-ben megnyílt tárolója. A településeknek ez fontos bevételi forrás, és örömmel tapasztalhatja az erre járó, hogy a környezet csinosítgatására, rendben tartására sokat költenek a helybeliek.

Ennek egyik különleges példája a mórágyi autóbusz-váróterem, amit a kitett archív fotó alapján a múlt sázad nyolcvanas éveiben építettek újjá. A kőfalú, fedett helyiséget úgy rendezték be, mint egy nappalit: ülőalkalmatosságok, szekrények, fali díszek, könyvek gazdagítják a várótermet. A buszra várók sokféle olvasmányból válogathatnak. A Volánnak egész jó a kínálata, egy délelőtti két–három órás lyukat leszámítva nagyjából óránként ki lehet jutni busszal a faluból munkanapokon – szombat-vasárnap valamivel kisebb a kínálat.