Böjti szelek hullámain, gyémánteső a Mátrában

Szokatlanul későn, március 17-én lepte meg az idei hullámtábor résztvevőit az időjárás egy rendkívül sikeres nappal. Bár eredetileg csak március 1-jéig tartott volna a tábor, a lelkesedés és a repülési vágy annyira erős volt a résztvevőkben, hogy még egy hónapot ráhúztak. A várakozás pedig nem volt hiábavaló: bár március 15-én még csak megmutatta erejét a szél, két nappal később, március 17-én egyetlen nap alatt hat gyémántmagasságot sikerült kirepülni Gyöngyösön, a Mátra hullámterében.

Négyen ezzel a repüléssel be is fejezték a gyémántkoszorújukat: Arday Dániel (Malév RK) lett az ország legfiatalabb F vizsgása, mellette pedig Keczán Attila (Debrecen), Molnár Zoltán (DAC) és Víg István teljesítette a gyémántkoszorú összes feltételét, miközben Érdi Balázs (MSE) elkezdte a gyémántok gyűjtését.

A következőkben az egyik friss gyémántkoszorús, Keczán Attila beszámolóját közöljük.

„A beszámolót a szombati (március 15.) üzemnappal kezdeném. Ilyen későn még nem volt riasztás, mint most. Nem ígért bomba időt az előrejelzés, de ha van hivatalos riasztás, akkor menni kell. (Víg) Pisti nem ért rá, ezért csak én mentem Szauer Zsoltival. Kellett is a segítsége, mert még a gépet is vinni kellett. Ráadásul én egy makacs megfázás csúcspontja után voltam épp a gyógyuló szakaszban. Így csak annyi dolgom volt, hála Zsoltinak, hogy az autóban üljek és gyűjtsem az erőt a repüléshez.

Felértünk időben. Nem sok jelentkező volt, ami meglepett. Négy gép, hat próbálkozó. Várakozás a hidegfrontra. Közben elméleti oktatás. Majd gépszétszedés, összerakás, hangárpakolás. Az ígért hidegfront meg is érkezett. Az a hangártetőt recsegtetős, fákat csavargatós fajta. Ezért csak minimális dolgot szedtünk ki a hangárból, azt is csak a hangár szélárnyékában. Hullámjelenség jeleit nem észleltük a zárt felhőzeten. Közben tovább okosodtunk.

Megtudtuk, hogy az éppen aktuális nagyon erős talajszél nem az igazi, mert 270 irányú. A reptéren emiatt keményen turbulens idő alakul ki. A hullámnak meg nem igazi, mert a hegy keleti vége felé a felszín adottságai miatt csak messze alakulna ki hullámtér, de valószínűbb, hogy ki sem alakul. Nincsenek markáns letörések a talajban a magasabb pontok után. Másik negatívum a sok nedvesség. A várakozással töltött időben nagyon részletesen megismertük a prognózisok, előrejelzések kiértékelésének szempontjait. Mit hogyan kell néznünk, mit, hogyan kell helyesen értelmeznünk. Megtudtuk: a késői ideig elnyúló tábor egyben jó kísérlet is a márciusi böjti szelek megismerésére. Ezen felül a Mátra hullámterének még fel nem fedezett részeiről is szó esett, az esetleges kutatási területekről.

Aztán a radarképeké lett a főszerep. Az éppen a környéken mozgó csapadéktömb mozgását figyelgettük. 16:00 LT (local time, helyi idő – a szerk.) környékén bezártuk a hangárt és az előttünk álló két nap lehetőségeiben reménykedve hazaindultunk. Ugyanis a következő két napra is jó irányú és erősségű szelet adott az előrejelzés.

Hazaúton megint csak ücsörögtem az autóban. Azon gondolkodtam, hogy mennyire hasznos tud lenni egy ilyen nap a hegyen. Mennyi rengeteg új dolgot tanultam megint. Csori (Csordás Tamás) az idejét és az erejét nem sajnálva próbált minket oktatni. Miközben (Gyöngyösi) Andris minden mondathoz a megfelelő ábrát varázsolta elő és vetítette elénk. Olyan boldogan ültem az autóban ettől, mintha valami nagyot repültünk volna.

Az előrejelzés esti frissítése után a vasárnapi riasztás nem lett kiadva. Látva a szombati turbulens szelet a reptéren, meg az előrejelzést most már a tanultak alapján értékelve, nem bántam egy kicsit sem, hogy nem kellett menni. Meg persze látva, hogy a hétfő még jobbat ad, mint eddig. A gyógyulásomnak is jól jött még ez a nap. Már szinte teljesen tünetmentes voltam.

Vasárnap este 19:00 LT: megkapjuk a várva várt riasztást hétfőre. Elég korán kell indulni, mert ilyen hamar még nem volt kezdés a hegyen. 05:30 LT az eligazítás, 05:55 LT az első felszállás tervezett ideje.

03:00 LT: tényleg korán van még kilépni az ajtón. Csodálatos teliholdas utunk van a hegyig. Víg Pisti és hű segítőnk, Fejér Zoli van még velem. Az előrejelzést átrágva két dologtól tartok: az egyik a reggeli 300 fokról 280 irányába mozduló szélirány, a másik meg a napsütéssel együtt erősödő labilitás. Ezek miatt van a korai kezdés, na meg a napkelte miatt.

Nagyon korán felérünk. De nem vagyunk egyedül, jön a csapat. A szombati bömbölő talajszélnek nyoma sincs. A reggeli 10 Celsius-fok új rekord. Gyors kipakolás, közben eligazítás, kihúzgálás.

Megy is az első gép, Arday Dani. Magasan találnak emelést, de óvatosan jön közelebb és bátran féklapozgatva keresi az alját. Nagyszerűen csinálja, le a kalappal. Mennek a többiek. Víg Pisti, Kovács Misi, Érdi Balázs.

Misi: bombatölcséres terep. De a két Jantar emelkedik. Keresgélnek, emelkednek. Így hárman már jó helyen vannak. Arday és Pisti már magasan, nem túl erős emelésben, de mennek felfelé. Ekkor Érdi Balázs is kilövi magát, nagyon megy felfelé. Fent is erősödik. Megvan a gyémánt Ardaynak! Fotózgat, jön le. Pisti is eléri a gyémánt magasságot. Miközben Balázs is nagyon emelkedik még. Neki is megvan.

Ekkor mi, második körös próbálkozók már nagyon izgulunk. Csak tartson ki az idő.

Pisti a dupla kávé miatt nagyon gyorsan lejön, meg persze miattam is. A Ka-6 már megy is fel Bors Gabival. Gyorsan bekészülök, megyek én is. Jön még a Nagyvas a terepről, meg a szegedi Jantar Molnár Zolival.

A visontai erőmű felett oldat Csori. Mondja, van itt valami, de nem egyértelmű, hogy termik vagy hullám. Ugyanis ekkorra már (09:15 LT) nagy lapos cumulusok vannak mindenfelé.

800 méteren oldottam, de inkább tűnik ez termiknek. Megyek, csúszok keletebbre kicsit, mert a Ka-6 arra emelkedett el. Ő már magasan jár. Nem nagyon merülök el, mindenütt mocorog a levegő, de olyan termikes jelleggel. Próbálkozok azért széllel szemben megállni, piskótázni. Egyszer mondom a rádióban, hogy ez már lehet hullám, mert hosszan emel 2 méterrel és nem ráz.

Andris mondja is, hogy akkor biztos az.

Ekkor hátranézek, és észreveszem, hogy itt 1400 méteren már a felhőalap felett vagyok kicsivel. Mivel hullámot kerestem, szándékosan jöttem a felhők elé szélirányban. A 2 méter szépen megvan, nyújtom oldalra, keresem, van-e nagyobb. Erősödik, már 2-3 méter! A magasságmérő mutatója pörög felfelé szépen.

4000 méter. Oxigén indít. 4800 méter: gyengül az emelés. Nem akarom elhinni. Szinte percek alatt feljöttem eddig, és most, amikor már csak 1000 méter kell, akkor kezd gyengülni? Igen. Csak küszködöm, kapaszkodom. Mindent kipróbálok, megyek előre hátra, nézem oldalazva, de semmi. Csak kicsi 0,2-0,5 méter néhol, az is egyre kisebb helyen. Már merülök lassan.

Még több felhő van lent. Alig látszik a talaj. Próbálom a pár felhőlyuk felett, de nem jön be.

Teljesen elmegy a kedvem, nyilvánvaló számomra, hogy az erős labilitás a napnak ebben a szakaszában már, mint egy forrásban lévő bugyogó kavargó levest, úgy mozgatja a levegőt a Mátra déli oldalán. Ez pedig meggátolja a hullám alakulását. Merülök. Az oxigénnel spórolgatok. Már 1000 métert merültem. Közben a Ka-6 ott van a környékemen, de ő is csak keresgél. Kicsivel magasabban van.

A Molnár Zoli meg már egy órája termikel 1400 méter környékén. Na, ez sem jó jel. Szakszós meg visszarepüli a Nagyvasat terepről. Mi lesz itt...

Ennyi negatív jel van előttem. Miközben Andris és Csori a rádión nyugtat bennünket, hogy lesz ez még jobb, mert a szél kicsit erősödni fog, és akkor megint erőre kap a rendszer. Valahogy ez megnyugtat. Oxigénem van, nem sietek sehová, van még magasságom. Jó a közérzetem, van erőm. Én kivárom!

Miközben összekapom magam, tényleg erősödik a szél. Megyek, nézem tovább a lyukak felett, hátha valamelyiket már a hullám csinálja. Meg is van egy fél méter. ERŐSÖDIK! Kicsivel 1 méter felett, másfél. Koncentrálok, nagyon el ne veszítsem ezt a helyet. Közben örömmel hallom, hogy a másik Jantar, Molnár Zoli is jön fel. Szépen emel. Nem olyan erős, mint két órája, de jó ez.

5000 méter felett az oxigén most már nyitva végig. Még 800 méter. Még 200. Elemi erővel koncentrálok. 5800 méter műszer szerint. Akkor most talán megvan. Nem merem elkiabálni.

6000 méter a műszeren. 6050 méter.

MEGVAAAANN!!!!!

Nagyon örülök.

De nincs még vége.

Fotózok párat gyorsan. Oxigén még van egy kicsi. 3000 méterig elég lesz lefelé. Most meg azért izgulok, hogy minden jól menjen lefelé. Logger, rádió rendben legyen. Keresnem kell egy nagyobb lyukat majd, és azon átmenve biztonságosan leszállni. Lassan lecsorgok. A felhők között van több lyuk, amin lemehetek. Átmegyek, lemegyek, leszállok.

Megvan. Megvan. Megvan.

Közben Molnár Zolinak is megvan. Akkor ez öt friss gyémánt magasság a mai napon. Ezen a kései hullámtáboros napon. A január eleji két jó nap után állandósult déli áramlású enyhe telet okozó légmozgásban már nem gondoltam, hogy lesz még hullámrepülés ebben a szezonban.

Nagyon örülök, hogy Andrisék kitartottak és meghosszabbították a hullámtábor idejét. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt, a Mátra hullámterében, Pipishegyen repülhettem meg a harmadik gyémántomat, a tiszta 5000 métert.

Azért is szerencsésnek érzem magam, mert a legnagyobbaktól, Csoritól, Gedától, Andristól tanulhattam meg a hullámrepülés fortélyait. Nem utolsó sorban köszönet a Gyöngyösi Repülőklub tagjainak, akik a helyszínt, a technikát a melegedőt és még sok mást biztosítottak számunkra.”

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!