Búcsú a madárembertől: elhunyt Bob Hoover

A világ legjobb pilótájára ezt a minősítést több más pilóta is alkalmazta, akiket egyébként szintén a világ legjobb pilótájaként tartanak számon. Egyikük Chuck Yeager, aki először lépte át a hangsebességet, és aki mellett-mögött és alatt eme fantasztikus repülés alkalmával épp Bob Hoover vezette a P-80-as kísérőgépet, sőt, ő volt Yeager tartaléka.

A másik, aki ugyancsak a legjobbnak mondta Hoovert, az ugyancsak jeles és rendkívüli repülőtudásáról és tetteiről ismert katonapilóta, Jimmy Doolittle volt, az emlékezetes Tokió elleni támadás végrehajtója.

De igazából Hoover neve Yeagerrel kapcsolódott össze, azonos generációt képviseltek, mindketten az amerikai légierő Mustang-pilótái voltak a második világháborúban. Hoover olyan kalandokkal fűszerezte frontszolgálatát, mint hogy sikeresen megszökött 16 hónapnyi hadifogságból: elkötött egy (természetesen német) Focke-Wolf 190-est, és azzal repült át Németországból a már felszabadított Hollandiába. Később, csak hogy folytassa ezt a fajta tevékenységet, német és japán típusokat repült és értékelt, majd részese volt az első generációs amerikai sugárhajtású gépek tesztelésének is.

1946-tól Hoover és Yeager az X-kísérletek jeles pilótáiként váltak híressé, nagyon jó barátok voltak, azzal együtt, hogy aztán elvált a pályájuk, Yeager maradt a légierőnél, Hoover a North American Rockwellnél polgári és katonai gépek berepülőjeként és airshow-k sztárjaként folytatta karrierjét, a mai modern műrepülés egyik megteremtőjének tartják, több mint 300 típussal járt a levegőben.

A műrepülő-bajnokságokon, illetve a Reno fémjelezte körversenyeken túl jó néhányszor bemutatta kivételes tudását Oshkoshban, a világ legnagyobb repülőtalálkozóján. Ő inkább az Egyesült Államok repülővilágában vált híressé, míg Yeager nevét Amerikán kívül is megismerték, megjegyezték az emberek. Hasonló korúak (hál' istennek Yeager még jól van, 2012-ben 89 évesen repülhetett egy F-15-ös hátsó ülésében is): úgy tűnik, egy-egy ilyen fantasztikus repülőéletút remekül konzerválja az égbolt lovagjait. Hoover nyolcvan éves kora körül is repült, miután egészen a kongresszusig verekedte át azt a módosítást, amellyel már nem kell egyetlen idős pilótának sem félnie attól, hogy csupán a kora miatt letiltják a repüléstől, függetlenül a tényleges állapotától.

Hihetetlen érzéke volt mindenfajta típusú géphez és repüléshez, a szuperszonikus harcigépektől az apró egymotorosokig. A madáremberek különleges kasztjához tartozott, akiknek minden porcikájuk pontosan érzi egyrészt a velük össze nőtt szerkezetet, másrészt a testük részévé vált gép helyzetét és főképp dinamikáját a térben, a levegőben, a szelek sodrában. Képességeinek egyik legelképesztőbb bizonyítéka az a néhány felvétel, amikor nem valamilyen könnyű sportgéppel, még csak nem is saját, jólismert sárga Mustangjával, hanem egy kétmotoros üzleti géppel, egy Aero Commanderrel műrepül, (szögletes) orsókat, fél-kubait, tökéletes loopingokat gyárt, mindezt műveli időnként leállított motorokkal, majd a program végén, még mindig vitorlába állított légcsavarokkal leszáll, begurul és pontosan a közönség előtt áll meg a kijelölt helyen, majd kiszáll és olykor öltönyben integett az elképedten ünneplő nőzőknek...

Máskor hogy megmutassa, mennyire kiegyenlítettek lehetnek a gépre ható erők, mennyire harmonikus lehet a repülő mozgása, még teát is tölt 1 G-s manőverek közben a műszerfal tetején.

Legutolsó nagy története pedig arról szólt, hogy egy Mustang-pilóta bajba került, mert a gépének nem jött ki a futója, de szerencsére telefonon elérték Hoovert, aki lediktálta, milyen csúsztatásokkal lehet a légellenállást befogni a futó kiszabadításába, illetve milyen műrepülő figurákkal kell negatív és pozitív terheléssel rávenni a futót, hogy mégis kijöjjön – és ki is jött.

Méltatói egy sorban emlegetik a nevét a repüléstörténet olyan figuráival, mint Orville Wright, Eddie Rickenbacker, Charles Lindbergh, természetesen Jimmy Doolittle és Chuck Yeager, Jacqueline Cochran, és persze Neil Armstrong. Azzal a különbséggel, hogy Hoover nem egyszerűen nagy pilóta volt, hanem különlegesen rokonszenves és kedvelt személyiség, az aviatika derűs népszerűsítője, sokaknak a bemutatója, a vele való találkozás volt az első komoly lökés arra, hogy kipróbálják a repülést. Életútja és jelenléte azt az érzést, azt a tudatot erősítették meg, elsősorban az erre fogékony amerikaiakban, hogy a levegő, az ég is lehet természetes közege az embernek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!