bányavasút

A túrázásra és kerékpározásra alkalmas útvonalat a Dorogi-szénmedence korábbi bányáiba homokot szállító kisvasút negyven kilométeres nyomvonalán hozzák létre, az érintett települések önkormányzatainak együttműködésével.

Naná, hogy az informatikai háttér, azaz a programozók voltak a ludasok!

Kisiklatták a 268 vagonból összerakott vasérces szerelvényt.

Gyöngyösoroszi nevét talán csak a bányászattal, geológiával foglalkozók ismerik, még a vasúttörténészek között sem örvendhet kiemelkedő figyelemnek. Pedig volt ott mit nézni!

Az a jó benne, hogy elmúlik az is. De van szerencsére, ami megmarad. Ha örökre nem is, de jó sokáig.

Igen, volt ilyen is: a dorogi szénmedencében több mint kétszáz évig bányászták a fekete gyémántot, majd egy ideig ivóvizet is termeltek ki onnan.

Ez van, ha az ember „kiszabadul vidékre” – Kínában. Maglev és szuperexpresszek helyett gőzösök mindenfelé, ameddig a szem ellát. Szénpor, korom, kosz „hetven méter vastagon” a kínai bányavasutakon.

Nosztalgiázni mindig kellemes dolog. Menekvést jelent a gyakran terhes valóságból, egy olyan elmúlt világba, amelyet – Weöres Sándor szavaival élve – „még nem varázstalanítottak el”.

Rendezték a tartozását, de nem tudják tovább üzemeltetni a pécsi Mecseki Földalatti Bányászati Kiállítást. Ennek is vége... Lehet...

A felfedezés történelmi jelentőségű: a kétszáz évnél is régebbi hálózat lehetett a normál nyomtávú vasút őse és az ipari forradalom egyik mozgatórugója.