érdek nélkül tetszik

Ha három dolgot kellene kapásból mondani Friscóról, a villamos, oké kábelvasút biztos benne lenne...

Erre is lehet használni a kocsikat.

Ilyen volt az egykori csodás pályaudvar.

És bizony addig még nagyon sok havat kell lelapátolni a buszokról.

Egy kerékpárút, amelyet Vincent van Gogh inspirált.

Essen minél több! Addig sem lövik egymást a szemben állók...

Egyik öregebb, mint a másik. Mégis, mindkettő nagyon-nagyon kéne...

Egy gyönyörűen felöltöztetett Peter Witt-kocsi, és máris karácsonyi hangulat van advent harmadik vasárnapján.

Egy fantasztikus „imperialista repülő”, nem is akármilyen példánya és egy (nekünk) fantasztikus „szocialista autóbusz” – tucatjárműként.

Mindig, mindennel lehet játszani. „Vonatosat” is. Ezt legjobban a szegénység élő gyermekek tudják. Hiszen a játékhoz igazából „csak” fantázia kell. A kellékek másodlagosak.

Haladok is, lebegek is, béke háromezer lábon.

Még játékkatonákkal söpörte el az imperialistákat, akkor ilyen Tatrák jártak Phenjanban.

Higgyenek a szemüknek! Az ott valóban az Eiffel-torony és az ott tényleg egy vasútállomás – a Mars-mezőn. És ez nem egy elképzelt Párizs.

Remek dizájn, kiváló alapanyagok, ennyi kell mindössze.

Legalábbis villámokkal a háttérben: az talán nem lenne túl egészséges, ha közvetlenül a gépet csapdosná ennyi szép istennyila.