hálózatfejlesztés

A kétrészes írás első részében megnéztük, hogy van-e remény közös nagysebességű vasúti csomópontra valahol Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország közelében. Miután megállapítottuk, hogy nincsen, most megnézzük, milyen tényezők alakíthatják a hazai nyomvonalat.

A jövő sínjeiért megalapított szövetség a Köln–Berlin vonalat fejlesztené.

A Kárpát-medence teleszülése, versus hálózatfejlesztés.

Ezúttal Tinnyén aggódnak. Komolyan felvetődik a kérdés: nem kellene már végre végleg elfelejteni azt a nyugati szektort és kitalálni egy működőképes modellt?

Az RZSD vezérigazgatója Belgrádban tárgyalt újabb kétszáztíz kilométernyi vasútvonal felújításáról.

Világrekord is született: a leghosszabb, egy menetben kihajtott alagútszakaszé.

Szép dolog kiállni az emberi jogok mellett, de az üzlet mégis fontosabb. Orrot befogni!

Soha, egyetlen kerékpárút sem fog már ekkora figyelmet kapni, Kétfarkúék ezt a lehetőséget kimaxolták.

Egykori dízelüzemű vasútvonalakból egész jó kis városi hálózat áll össze Dánia második legnagyobb városában.

A német oldalon szükséges beruházások nélkül az alagút csak félkarú óriás. Ezt csak a németek nem látják be.

Kritizál az Európai Számvevőszék. Egységes cselekvés helyett nemzetállami álmok.

A történelem többszáz éves ciklusokban képes ismételni önmagát.

„Az autópályák elfutnak az országhatárokig, és a gyorsforgalmi utakra 30 perc alatt az ország bármely pontjáról el lehet majd jutni.”

Híd nélkül rossz, híddal jó. Vagy nem.

Amit megalapozatlan kijelentésnek gondoltunk, kezd konkrétabb formát ölteni.