Dunántúl-kerülés a GYSEV-vel 2. rész: terepasztal élőben

Rögtön az elején a teljes útvonal legkeményebb, Vasvár és Pácsony közötti „hegyi” vonalvezetésű részét kell leküzdeni. A Vasi-hegyhát nyúlványára rögtön Vasvár állomás váltókörzetében indul a kaptató. A mindössze három kocsi mindegyikére ezer lóerő jut a 651-es vontatási teljesítményéből – vagyis inkább ennek jó fele, mert a teljes szerelvény össztömegének tekintélyes részét maga a mozdony adja. Megítélés kérdése, hogy a tetőig elért jó 75 kilométer per óra alapján virgoncnak vagy lustának tekinthetjük a Ludmillát – az biztos, vannak (teher)vonatok, amik nagyobbat küzdenek, csak hogy feljussanak, nemhogy az engedélyezett pályasebességet akarnák elérni.

A Zalai-dombság észak-dél irányba haladva már-már unalmas. A szinte párhuzamos hátak és a köztük fekvő mélyedések meghatározzák a vasút fekvését is. De mégsem érdektelen: a szerény dombok állandó hátteret adnak a köztük fekvő településeknek, lent pedig a vizenyős völgyek dús növényzete nyugtatja a szemet. A megye harminc százaléka erdő, ezzel az egész ország legzöldebb tájegységén haladunk. A változó terepviszonyok ugyan minket nem érintenek (közel sík, 80-as, 100-as a pálya), de néhány felüljáró másolásra méltó, ha egy tipikus magyar tájat akarunk modellezni. Alagútnak híre sincs, de a pálya fölött összezáródó lombok megmutatják, miképpen lehet ügyesen eltüntetni egy többszintes, rejtett résszel rendelkező terepasztalon a mélybe bukó pályát. Sűrű erdő a hátsó, kevésbé látható részre, és tökéletes lehet az illúzió. A felületes szemlélő észre sem veszi, hol veszítette el az addig követett vonatot.

A jelen képgalériánkkal követett szakaszon elért Zalaszentiván állomása nem a település jelentős méretének, se a környékbeli ipar kiemelkedő fejlettségének, és nem is stratégiai fekvésének köszönheti tágas és modern állomását. Pusztán itt találkozik az általunk bejárt 17-es és a Szlovénia felé visszaépített pályaszakasz miatt növekvő jelentőségű, villamosított 25-ös vonal. A 8902-es számú vonat minden érintett vasúti csomópontban átszállási kapcsolatot kínál, itt rögtön az elsőt: Zalaegerszeg felé ugyanúgy megvan a csatlakozás, mint közvetlen kocsikkal Ukk–Boba–Veszprém–Székesfehérvár útirányon át Budapestre. De mi ezt, majd a kanizsai és a gyékényesi lehetőséget is (szándékosan) elszalasztottuk – ezt a további folytatásokban követheti végig a kedves olvasó.

* * *