Egy felújítás képei

A veterán Ikarus 31-est hazaérkezését követően kívül-belül kitisztították, majd megkezdődött a szétszerelés. Előtte megpróbálták életre kelteni a nagyjából harminc éve be nem indított Csepel D413-as erőforrást. Az ilyenkor szokásos hűtővíz-, izzítógyertya-, olaj- és akkumulátorcserét követően a második próbálkozásra azonnal indult a motor, alapjáraton szépen ketyegett 3,5 bar olajnyomás mellett. A helyzetjelző és a belső világítás már az akkumulátor beüzemelésekor azonnal életre kelt, ezt később a saját, működőképes kapcsolóikkal kapcsolták le.

Először az utastérből kerültek ki a burkolatok, díszítőelemek, kiegészítők, majd végül a padlólemezt is felszedték. Ezt követte a külső díszcsíkok, lámpakeretek, ablakok eltávolítása. A díszcsík alatt még néhol fellelhető volt az eredeti „Volán-szürke” szín, amit a tervek szerint a felújítás után vissza fog kapni a busz.

Mindezek után vázig lecsupaszították a kocsit és következhetett a váz újjáépítése. A tető szerkezete hihetetlen jó állapotban vészelte át az elmúlt évtizedeket, ahhoz egyáltalán nem kellett hozzányúlni. A buszban lévő üzemanyagtartály állapota miatt be kellett szerezni egy új tankot. Ugyan még némi átalakításra van szükség a beöntőnyílásánál, de a méretét és egyéb tulajdonságait nézve pont megfelelő lesz. Mivel az előző tulaj tett a buszra vonóhorgot, ezért a hátsó lökhárító közepe ki volt vágva. A hiányzó középső részt betoldották, így már újra olyan, mint régen.

Mindezen munkák után következett a még menthető alkatrészek felújítása. A főfékhengertartót sikerült felújítani, mindössze az összekötő csapszegeket kellett cserélni. A buszban talált egyik ládában meglepetésre egy szinte teljesen új kardánfelfüggesztő volt, tisztítás után már mehetett is fel a helyére.

A busz hátsó része vázilag már szinte készen van, lassan mehet rá vissza a lemez. Most éppen a motortér van soron. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően a szervizeléskor a motort és a váltót előrefelé ki lehetett húzni a motortérből. Ennek a frappáns megoldásnak köszönhetően most is hamar sikerült a motort kivenni a buszból. Amikor teljesen szabaddá vált a motor helye, megkezdődött az olajsár és egyéb szennyeződések eltávolítása. A horpadt, hullámos rész kijavítása után a régi festékréteget eltávolítva megkapta az új alapozóréteget a motortér is.

A busz régi gazdája segítségével sikerült elkészíteni az eredeti minta alapján a dísztárcsákat. Ezeknek érdekessége,hogy ilyen teli kivitelűeket csak ritkán használtak, általában a kiállításokra szánt buszokra került ilyen. A lelkes felújítócsapat reményei szerint az idei polgári busztalálkozóra már a saját lábán érkezik meg a busz.