Elhunyt az Indóház legidősebb előfizetője
Kétezerhatban kaptam tőle az első olvasói levelet. Ahogy egy régivágású úriemberhez illik, a küldeményt szép kiállítású kuvertában adta fel, amiről csak a kalligrafikus betűk hiányoztak. De hiányoztak, mert Del Medico Imre írógéppel címezte meg a borítékot – szerintem Remingtonnal, az illett hozzá.
Kellő alázattal bontottam fel a levelet – küldőjét akkor már ismeretlenül is vagy harmincvalahány éve ismertem, az Esti Hírlap megrögzött olvasójaként rendszeresen találkoztam nevével a levelezési rovatban, ahová legalább annyira megragadóan, frappánsan és tartalmasan fogalmazott, mint más hasábokon a lap vezető újságírói, például Fencsik Flóra vagy Bernáth László. Jól írt, tulajdonképpen cikkeket, méghozzá céltudatosan: hogy rendkívüli műveltsége révén élhetőbb szellemi környezetet teremtsen. Reneszánsz, széles érdeklődésű körű ember volt, olyan, akiből még annak idején is kevés akadt, nem, hogy manapság…
Az a levél valahol még most is meg van. Jó lenne gyorsan rábukkanni, hogy felfrissíthessem az emlékezemet, Del Medico annak idején mire is hívta fel a figyelmemet. Udvariasan, egyúttal nyomatékosan. Később telefonon is beszéltünk, kölcsönös tisztelettel a hangunkban. Az utóbbi időben már nem jelentkezett, de az Indóház előfizetését rendszeresen megújította, majd örömmel olvastam a 24.hu kitűnő interjújában, közel a százhoz jól van. Nem félt a haláltól: „…ahogy öregszem, megszokom a halál gondolatát. Ma azt mondom, ha meghalok, hát meghalok. Okos ötlet a természettől, hogy az idő haladtával, egyre magától értetődőbb, hogy ez az egész egyszer csak véget ér” – fejtegette. Véget ért. Dr. Del Medico Imre, az Indóház legidősebb előfizetője november 25-én, a születésnapján, örökre eltávozott körünkből.
Csak, hogy tisztában legyünk vele: kevesebbek vagyunk nélküle.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
