Élni és élni hagyni

Egy véletlen kapcsán figyeltem fel a minap a MÁV vasútbarátoknak szóló üzenetére. Az üzenet röviden ennyi: „Maradjatok otthon!”

A vasút mindig is egy veszélyes üzem, zárt terület volt, külön állam az államban. Nem is volt mindig egyszerű vasútbarátnak lenni, de most sem az.

Igaz, régebben sokkal kevesebben voltunk és szinte név szerint ismertek minket egy-egy állomáson vagy a vezérigazgatóságon. Ma viszont már sokkal fejlettebb a technika, amely a vasútbarátok (és a MÁV) rendelkezésére is áll. És ma már – mondhatni – sokkal szervezettebbek a vasútbarátok. Ám bizonyos szempontból a MÁV is!

Ismertük is egymást, mint a rossz pénzt, amikor egyetemista voltam, illetve nagyjából az ezredfordulóig. Az internetezés elterjedésével azonban egyre többen kapcsolódtak be ebbe a hobbiba. Ma már több a számomra ismeretlen vasútbarát a fórumokon, mint akivel személyesen is ismerjük egymást. A digitális fényképezés megjelenésével pedig egyre többen kezdték el a többiekkel megosztani felvételeiket.

Sőt: ma már többtucatnyi portál áll rendelkezésre a fotók, videók feltöltéséhez. Márpedig egyes felvételeknek nem biztos, hogy ott lenne a helyük! Nem, most nem a vonat sötétebbik, árnyékos oldaláról készített, vagy elmosódott, rosszul megkomponált felvételekre gondolok. Hanem azokra, amelyek kapcsán a MÁV mintegy két hónapja megjelentette honlapján néhány soros üzenetét. És azokra, akik miatt megjelentette.

Nincsenek részletes információim az üggyel kapcsolatban, és nem is lenne helyes, ha ilyet adna ki a vasúttársaság. De az bizonyos: a MÁV újraértékeli a belépési és felvételkészítési engedélyek kiadásának szempontjait, és erre részben egyes vasútbarátok helytelen viselkedése adott okot, belsős információk szerint.

Elképzelhető, hogy ezentúl nem kaphatunk egész évre, a MÁV teljes területére szóló engedélyeket, csak eseti belépésre feljogosító passzusokat?

Olyannyira, hogy nemrég egy négytagú angol vasútbarát társaság közel kétszázezer forintot fizetett a néhány napos fűtőház-látogató túrájuk alatti kíséretért. Merthogy anélkül meg nem kaptak volna engedélyt...

Azért remélem, hogy az új szempontok kidolgozói nem esnek át a ló túlsó oldalára, mint amikor néhány éve bevezették a fizetős engedélyeket és gyakorlatilag diszkriminálták a vasútbarátokat az utasokkal szemben. Azt viszont akceptálnunk kell nekünk, vasútbarátoknak is, hogy vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartanunk, mert ha mégsem, annak következménye lesz.

Én nagyon szeretném, mint vasútbarát, ha azt a többséget, amelyik betartja az előírásokat, nem sújtanák büntetéssel néhány felelőtlen alak viselkedése miatt. És az is jó lenne, ha nem a vasútbarátok bűnhődnének azért, hogy régebben a MÁV megadta boldognak-boldogtalannak a belépési és felvételkészítési engedélyt, legyen az konkurencia vagy ipari kém.

De amíg mi, vasútbarátok, magunk sem vagyunk képesek arra, hogy kiközösítsük a sorozatosan és szándékosan szabálysértőket; vagy amíg poén lesz nyilvánosan eldicsekedni azzal, hogy milyen tiltott helyről vagy tiltott módon lőttünk-fotóztunk le egy vonatot; vagy milyen magas oszlopra másztunk fel engedély nélkül egy videó elkészítéséért, addig sajnos mindannyiunknak bűnhődnünk kell a kisebbség butaságai miatt.

Szerencsére azért még bőven akad hely vonatokat fényképezni engedély nélkül is. Például nyílt vonalon, a vasúti pálya mellől, attól biztonságos távolságban fekvő közterületről vagy magánterületről, ami már nem minősül vasútüzemi területnek, nyugalommal fotózhatunk és videózhatunk, mindenféle papíros nélkül.

És ha esetleg pont ilyen felvételen látszik valami szabálytalan, például a mozdonyvezető-fülkében nem hivatalosan tartózkodó személy, akkor legyünk szívesek ezeket a felvételeket nem feltölteni nyilvános webhelyekre.

Mert – bár lehet, hogy nem mindenkinek volt rá alkalma – biztos vagyok benne, hogy sokan utaztak már közülünk gépen, engedély nélkül. És ki tudja, talán egy napon szívesen vennénk, ha a haver elviszi fiunkat is egy körre, amiért cserébe nem lenne szép ajándék, ha valaki feltesz egy pont erről a vonatról készített felvételt a MÁV által is figyelt vasútbarátfórumra. Mégis csak jobb, ha békében élhetünk egymással, nem?!

Ugyanakkor a MÁV-tól is elvárjuk, hogy akceptálják vasútbaráti mivoltunkat!

Mi a vasutat szeretjük, vasúti életképeket örökítünk meg a múltnak. Valahol egy hajóban evezünk!

Bizonyos, hogy a számos vasútbarát számos különböző érdeklődési területtel rendelkezik, olyan is van közöttünk, aki csak otthon tölti le a világhálóról a képeket és rendezgeti albumokba. Nehéz ilyen diverz társadalmi szegmenst egységesen megítélni, kezelni. Lehet, hogy vannak közöttünk nehezen kezelhető alakok is, de többségünk aláveti magát a rendszabályoknak, amíg azok értelmesek.

Jó lenne, ha az új, átgondolt, netalán megszigorított engedélykiadási rendszerben is visszatükröződne, hogy a vasútbarátok a vasutat szeretik, és nem ellenségei annak. Hogy ártalmatlan dolgokról ártalmatlan helyen (például a Keleti pályaudvar 7. vágányán álló Taurusról) egyszerre egynél több felvételt készíteni nem szabálytalan...

És hogy a MÁV nem egy katonai alakulat, ahol hadititkokat őriznek, hanem egy olyan vasúthálózatot olyan járműparkkal üzemeltető szolgáltató cég, amelyről gyakorlatilag az összes lényeges információ megtalálható némi keresgéléssel az interneten.

Ha mindenki helyén kezelné magát és partnerként a másik felet, akkor élhetnénk egymás mellett békében, és hagyhatnánk élni a másikat! Ehhez a vasútbarátok alkalmazkodása is szükséges, de ha ezentúl netalán csak a fizetős kíséret feltételével adna ki a vasútüzemi területre belépésre feljogosító engedélyeket a MÁV, akkor elég hamar ki lehet irtani a vasútbarátságot sok érdeklődőből...