Eredménytelen a metrótender
Az eredménytelen eljárás indoka az, hogy mind az öt kivitelező társaság magasabb árajánlatot tett, mint a 40,4 milliárd forintos fedezet.
Az öt ajánlattevő társaság vagy konzorcium:
- Swietelsky Magyarország Kft.–ZÁÉV Építőipari Zrt.
- SDD Konzorcium. (Dömper Kft.–Subterra-Raab Kft.–Pannon-Doprastav Kft.)
- KÉSZ Építő és Szerelő Zrt.
- STRABAG M3 KÖZÉP Konzorcium (Magyar Bau Holding Zrt.–STRABAG-MML Kft.)
- A-Híd Zrt.
Tarlós István főpolgármester a tőle megszokott formabontó módon fogalmazott: álmukban sem gondolták volna, hogy ilyen magasra kúsznak a felújításra megajánlott árak. Ha összességében 137 milliárd forintos keret áll rendelkezésre, akkor nem költhetnek el 171 milliárd forintot. Ez eddig logikus.
Ami nem logikus, hogy a pályázat kiírásának alapját a felújítás engedélyezési tervei képezték. Az engedélyezési terv – ahogy azt neve is mutatja – olyan tervfajta, amely alapján a hatóságok megállapíthatják, hogy az érintett építési tevékenység a vonatkozó előírásoknak, szabályzatoknak, törvényeknek eleget tesz, ekképpen – bár műszaki mélysége is van – kevéssé alkalmas a pontos műszaki tartalom megjelenítésére. A kivitelező márpedig műszaki tartalom alapján áraz és dolgozik.
Az engedélyezési és kiviteli tervek elkészülte között általában fellépő, feszítő időhiányt hivatott enyhíteni az úgynevezett tenderterv, mely tulajdonképpen hivatalosan nem létező, csak a szokásjog által életre hívott tervfajta. Kidolgozottságban az engedélyezési tervet meghaladja, de a kiviteli tervi részletezettséget nem éri el, azokat az információkat sűríti, melyre az ajánlatadónak a pontos ajánlat kidolgozásához szüksége van - némi bizonytalansággal.
Amikor Tarlós István kijelentette, hogy megsemmisítik majd a tender eredményéit, és új pályázatot írnak ki, immár az elkészült pontos kivitelezési tervek alapján, tulajdonképpen nem tett mást, mint bármilyen jól működő projektszervezet vezetése tenne – még lehetőleg mindenféle tenderkiírás és pályáztatás előtt. Bármilyen homályos műszaki tartalmú terv esetén – és az engedélyezési terv az sajnos törvényszerűen ilyen – az ajánlatadók jelentős kockázatot áraznak be, arra az esetre, ha a később elkészülő kiviteli tervek alapján esetleg egy mégis változó műszaki tartalmú (dráguló) létesítményt kellene megépíteniük, felújítaniuk, immár az őket kötő nyertes árajánlat alapján.
Az újra kiírt kiviteli tendereket tavasszal bontják, akkor kiderül majd, hogy valóban lejjebb mennek-e az árak. Tarlós szerint ha nem szállnak el a költségek, akkor júniusban megkezdődhet a 3-as metró felújításának kivitelezése.
Ha pedig mégsem sikerül lejjebb nyomni az árakat, akkor a legrosszabbra számíthatunk: a már eddig is jelentősen kiherélt műszaki tartalom (például kulcsfontosságú állomásokon hiányzó liftek) tovább fog zsugorodni. Márpedig jó, ha tudjuk, a hármas metróhoz ezentúl évtizedekig ismét senki nem fog hozzányúlni, az olcsó – értsd: költségkereteken belül maradó – felújítás egy korszerűtlen megoldást további évtizedekre betonoz be.
Igazán korszerű, de a XXI. század elején minden további nélkül elérhető megoldás, ha a kiviteli tervek elkészülnek, azokat független, a kivitelezésben nem érdekelt költségvetési szakértők részletesen, tételenként beárazzák, majd a táblázat árait „láthatatlanná téve”, az üres, csak a tételsorokat tartalmazó dokumentumot pályáztatják meg a jelentkezők között. A eredeti és a pályázó által beárazott tétellista alapján nyomban látható, hogy hol szorít a cipő, hol kell lejjebb adni, esetleg hol van még tartalék, neadjisten – rosszabb helyeken – mennyi pénzt kell még kikönyörögni a miniszterelnökséget vezető tárca nélküli miniszter tárcájából. Egyszerűbb, gyorsabb és profibb megoldás, mint vakon pályáztatni és folyton megsemmisíteni az eredményeket. Egy családi háznál is így csinálják.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
