Értékmentés immár huszonöt éve
Kezdjük a lényeggel: ma, szerdán és csütörtökön a Kapcában, azaz az Alsóvárosi Művelődési Házban, a Rákóczi utca 1. szám alatt – igen, jól emlékeznek, valaha ez volt a vasutas művház – még látható az a kamaratárlat, amelyet Nagy József, a Vasúttörténeti Alapítvány titkára állított össze kollégáival. Ne lepődjenek meg, ha egy hamburgerezőbe lépnek be, küzdjék túl magukat a hagymaszagon, és nézzék meg a kiállítást. Most is érdemes.
A szegedi Vasúttörténeti Alapítványt 1993. április 1-jén jegyezte be a Csongrád Megyei Bíróság. Alapítói: négy vasúti szakember, egy pályás, egy forgalmász és két gépész voltak. Ők a korábbi vasúttörténeti kutatásaikat, a lakásukat megtöltő relikviáikat vitték az alapítvány jogi és gazdasági keretei közé.
„Alapító Okiratunkban célkitűzéseink között szerepeltek a különböző vasúttörténeti, vasútmodellezői kiállítások megrendezései és a vasúti jubileumok méltó megemlékezései. Működésünk eltelt huszonöt évében nagyon sok önálló rendezvényünk volt, illetve társrendezőként működtünk közre.
Tudatosan kerestük azokat az aktuális helyszíneket, évfordulós alkalmakat, ahol kiállításokat és megemlékezéseket tartottunk. Fennállásunk óta több mint 170 rendezvényt szerveztünk, rendszeresen megünnepeltük az érintett önkormányzatokkal, társszervekkel összefogva a jubiláló vasútvonalak, szolgálati helyek évfordulóit. A jubiláló vasútvonalak, szolgálati helyek történetét kutattuk, s azt kisebb könyvekben meg is jelentettük. Szervezésünkben mintegy 80 szolgálati helyre tettünk emléktáblát az érintett önkormányzatokkal együttműködve és a jelentősebbeket az aktuális évfordulókon meg is koszorúzzuk” – olvasható az évfordulóra kiadott füzetben.
Pedig tényleg nem indult egyszerűen. Olyannyira, hogy többször kijelentették Nagy Józsefről, lop, ellopja a vasút értékeit. Aztán szerencsére belátták épp ellenkezőleg, ment, rengeteg értéket. És lehetne rájuk legyinteni, hogy mit erőlködnek, hiszen ott a Magyar Vasúttörténeti Park. Igen, ott van. De nem lehet ott mindent bemutatni. Szükség van a regionális kiállítóhelyekre, emlékhelyekre, hiszen a vasút nemcsak a Hámánról szólt, sőt.
A huszonötödik évfordulóra emlékülést szerveztek, és egy kicsit megmutatták magukat. Ám most már aggódnak is, joggal. Nagy József kimondta, nem látja azt, akinek átadhatná a stafétát – Csinálom, csináljuk, amíg az egészségünk engedi. De jó lenne, ha jönne valaki, fiatal, aki komolyan gondolja – jegyezte meg. Az tény, várják egy ideje... Biztos vagyok abban, lesz még harminc és harmincöt éves évforduló is, velük.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
