F–35 kényszerleszállása: megint hajtóműprobléma?
Egy F–35-ös géppár a gyártó Lockheed telephelyéről, a texasi Fort Worth repülőteréről tartott a nevadai Nellis légibázis felé, amikor a gépek egyikének műszerfalán olyan figyelmeztető jelzés jelent meg, amely a pilótát azonnal leszállásra kényszerítette a legközelebbi lehetséges légikikötőben.
Így landolt először polgári repülőtéren a világ jelenlegi egyik legfejlettebb katonai repülőgépe. A Lubbock Preston Smith International forgalmi előterén a gépet szigorúan elkülönítették és őrzik a helyi hatóságok, miközben megkezdődött a gyártótól érkezett szakemberek részvételével a műszaki vizsgálat. Ennek végeztével derül ki, vajon folytathatja-e útját a gép Nellisre, hogy ott két, a múlt héten áttelepült géppel együtt, további üzemi és hadrafoghatósági próbáknak vessék alá, vagy vissza kell térnie Fort Worthbe.
Az amúgy nem annyira szokatlan hír egy műszaki okok miatt rörtént kényszerleszállásról azért keltett feltűnést, mert idén már kétszer kellett rövidebb időre letiltani az F–35-ösök repülését, a második esetben Edwardson egy hagyományosan fel- és leszálló F–35-ös hajtóműve kis nyomású szekciójának harmadik turbinafokozatánál találtak repedést.
Az F–35-ös, mint arról az iho/repülés többször beszámolt, a Pentagon egyik legköltségesebb programja, amely körül állandósultak a viták: a Reuters idézi a washingtoni kongresszus számvevőszéki jelentését, amely szerint az F–35-ös program javuló tendenciát mutat a technikai-fejlesztési téren, de még mindig „rengeteg kihívással kell szembenéznie”. A GAO jelentése szerint a hadiköltségvetésnek évente 12,6 milliárd dollárt kell fordítania a gépre 2037-ig, igaz, ebben az összegben benne vannak már a példányok beszerzési költségei is. Mindeközben az amerikai fegyveres erőknek kritikus költségvetési megszorításokkal kell számolniuk.
Egy most nyilvánosságra hozott tavalyi jelentés, amely az Eglin légitámaszpontra telepített F–35-ösöket értékeli, a hajtóművel, illetve a pilóta-műszerfal-sisakkijelző rendszer integrációjával kapcsolatos hibák mellett általánosságban megjegyzi, hogy a gépek megbízhatósága nem éri el azt a szintet, ami az addig teljesített összesen 2500 repült óránál elvárható lenne.
Az F–35-ös a légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság számára konvencionálisan fel- és leszálló, hordozó üzemeltetésű, illetve rövid pályán felszálló, függőlegesen leszálló változatokban készül, a jelenleg használt típusok, többek közt az F–16, az F/A–18, az AV–6 és az A–10 leváltására. A többfunkciós, lopakodó jellegű ötödik generációs gép programjában részt vesz Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Olaszország, Törökország, Norvégia, Dánia és Hollandia. Vásárol a gépekből Izrael és Szingapúr is, de valamennyi résztvevő és jövendő üzemeltető kénytelen volt közbülső megoldásokat kidolgozni légiereje számára a program többéves csúszása miatt.
A legfrissebb hír: a Pentagon beszerzési főnöke, Frank Kendall úgy nyilatkozott, hogy reméli, felfuttatható jövőre a gépek gyártása és átvétele, de ez csak akkor lehetséges, ha az üzemi próbák az ehhez szükséges javulást mutatják. Ez a 2014-es pénzügyi évben 44, a következőben pedig 66 gép legyártását és átvételét jelentené, de változatlanul sok a probléma a hajtóművel, sisakkijelzőkkel és a hordozókra szánt változaton az elfogóhoroggal.
