Ferihegy: mi is így csináltuk volna

A világon sokan sokféle szemmel figyelték a varsói kényszerleszállást. Hogy a gépet ugyancsak sok éven át repülő pilóta miképp látta az eseményeket, arról már olvashattak Somogyvári Józseffel, Soma kapitánnyal készült interjúnkban. Most nézzük a másik oldalt: vajon mi volt az első benyomása a felvételek láttán a Budapest Airport repülőtér-forgalmi üzemeltetésvezetőjének, Ormándi Zoltánnak?

Az első a megnyugvás volt, bár egy elég súlyos incidens történt, de emberéletben nem esett kár. Utána persze végig lehetett gondolni, mi is történt: a legelső az a bravúr, amit a repülőgép személyzete hajtott végre, ahogy futó nélkül szálltak le a pályára, és aztán az a profizmus, ahogy a helyzetet a személyzet és a repülőtériek kezelték.

Tehát kezdve a habszőnyeggel a pályán, folytatva a tűzoltók és más mentőegységek gyors kiérkezésével, alighogy megállt a gép.

A repülőgép megállása után tényleg pillanatokkal kint voltak a vészcsúszdák és megkezdték az utasok menekítését: annak ellenére, hogy ez egy elég ritka történet, hihetetlen volt a profizmus.

Gyanítja a laikus, hogy ezeknek a helyzeteknek a profi kezeléséhez profi felkészültség szükséges.

Bár mindig reméljük, hogy a katasztrófaelhárító, kutató-mentő szolgálatokra nem lesz szükség, ezek a szolgálatok szinte folyamatos tréningben vannak, és időről időre, különböző forgatókönyvek mentén vagy közösen, vagy egységekre lebontva, gyakorolnak mindent, a kommunikációtól kezdve a fizikai beavatkozásokig.

És mintha a gyakorlatok során ennél rosszabbul sikerült leszállásokra készülnének.

Sőt a mi gyakorlatainknál általában nem egy, hanem két gép szerepel a forgatókönyvekben. Az a szokásos feltételezés, hogy a gurulóúton két repülőgép ütközik, de hasonló szituáció következik be, mint Varsóban, a becsukló futóművel földre ülő gép meggyullad, a tűzoltók is gyakorolhatják az égő gép megfelelő szögben való körbeállását, tűzoltást, a mentőegységek gyakorolhatják, hogyan viszik ki az embereket a gépből, milyen körzetben gyülekeznek. Általában egy adott szituációt jó százhúsz-százharminc százalékra kell teljesíteni ahhoz a gyakorlatok során, hogy utána az életben minél jobban sikeredjen a beavatkozás.

Nos igen, most már valóban annál a kérdésnél vagyunk, amit az elmúlt napokban a varsói eset óta nagyon sűrűn hallani: és vajon a ferihegyi reptéren is minden ilyen flottul ment volna? Onnan kezdve, hogy itt Budapesten még senki nem látott habszőnyeget a pályán.

Ez tulajdonképp igaz. A tűzoltó szolgálatok jelentős mennyiségű habképző anyagot tartanak „tengelyen”, vagyis a járműveiken, és jelentős mennyiség van tartalékon is. Ennek a habnak alapfunkciója a meggyulladt légijármű-törzs vagy -hajtómű, vagy -szárnyszerkezet oltása. Az azért elég ritka szcenárió a világban, hogy egy repülőgép futómű nélkül hasraszáll, vagy valamelyik futója, például az orrfutó nem nyílik, és emiatt szükség van a pálya habszőnyeggel való beborítására. Ami jelentős mennyiségű anyagtöbbletet igényel, és ezt úgy kell kiteríteni, hogy a terítés utáni pillanatokban is rendelkezésre álljon a járművekben tárolt habképző anyag. Tehát ez egy speciális logisztikai feladat a tűzoltók számára is: miközben a járművek készülnek a beavatkozásra, azzal párhuzamosan kell teríteni a habszőnyeget.

Ferihegyen rendelkezésre áll ez a habképző anyagmennyiség? Tehát hogy leterítsék a pályát, és oltásra is maradjon?

Igen, ez ügyben beszéltem Jambrik ezredes úrral, a repülőtéri tűzoltó szolgálat vezetőjével, mert persze, hogy nekem is az volt a kérdésem, hogy ilyen esetben mi mire vagyunk képesek: Jambrik úr azt mondta, hogy természetesen igen, nem egyszerű a feladat, de erre képesek lennének. Azonban egy ilyen eset annyira kiüríti  a tartályokat, hogy utána a repülőtér újrabiztosítása időbe telik. Ez a varsóiaknál sem okozott túl nagy problémát, mert mire sikerült a pályakereszteződésből elvinni a repülőgépet, addigra be lehetett szerezni a szükséges anyagokat, és a repülőtér ismét nyújtani tudta azt a biztonságot, amit előtte.

Ez a következő izgalmas pont: ott fekszik magatehetetlenül egy szélestörzsű repülőgép a pályán, Varsóban ez azért volt kellemetlen, mert épp két pálya keresztezésében, Ferihegyen legalább egy pálya szabadon maradna. Ezzel együtt: milyen eszközök vannak Budapesten arra, hogy egy ilyen, a törzsén, a farokrészén, a hajtóműburkolatokon ücsörgő nagy gépet felemeljenek és elszállítsanak?

Az elsődleges feladat mindig az oltás és a mentés, de amikor az utasokat már biztonságba helyezték, a tűz újragyulladásának az esélyét kizárták, akkor indul a második fázis, a műszaki mentés. Erre mind a tűzoltóinknak, mind a tűzoltókkal együttműködő polgári védelmi erőknek vannak speciális eszközei: fölfújható, a repülőgép törzse alá helyezhető párnái, amelyekkel a repülőgépet meg lehet emelni. Erre már volt példa itt a Liszt Ferenc Repülőtéren is: megemelik, és ha van rá mód, akkor megpróbálják lábra állítani a repülőgépet, kinyitni a futóművet, és utána a repülőgép már mozgatható, vontatható. Ha a repülőgép törzse annyira sérült, hogy mondjuk az aknaajtók nem mozdíthatók a helyükről, akkor előfordul, hogy valamilyen trélerre kell rakni a repülőgépet és elvinni a pályáról. Erre itt a repülőtéren nincs speciális eszköz, de a mi repülőtéri tűzoltóinknak van szerződéses munkakapcsolata az országos erőkkel, onnan lehet olyan autódarut is iderendelni, amely képes egy ilyen soktonnás szerkezet megemelésére és trélerre pakolására. Nagyon komoly feladat egy ilyen lábra nem állítható repülőgép elszállítása, a londoni Heathrow repülőtéren az ott kényszerleszállt 777-es kapcsán találkoztunk egy olyan speciális, sokkerekű eszközzel, ami a londoni reptéren folyamatosan készenlétben áll, nálunk azért a forgalom volumenéből adódóan ilyen eszköz nincs, de ha szükség van rá, akkor mozgósítható.

Tehát a varsói eseménysorozat rákényszerítette a ferihegyi erőket is, gondolják végig, hogy hasonló helyzetben meg tudták-e volna oldani ugyanúgy a feladatot, mint a lengyelek. És a válasz határozott igen?

Igen, mi is ugyanolyan módon, ugyanolyan metodika alapján és ugyanolyan erőkkel tudtuk volna végigcsinálni, amit a varsói kollégák tették. Tegyük hozzá ismét, a személyzet profizmusának hála, ott egy szerencsés helyzet alakult ki, a gép egyben maradt, viszonylag könnyen mozdítható maradt, nem volt személyi sérülés. De mi a gyakorlatok során, ahogy már jeleztem, súlyos sérültekre, égésre, a roncsok szétszóródására készülünk. Egyébként, noha nekünk valóban két párhuzamos pályánk van, és nyilván csak az egyiket torlaszolná el a repülőgép, de egy ilyen súlyos eseménynél minden erőt lekötünk a bajbajutottak és a gép mentésére, tehát nagy valószínűséggel, noha maradna egy pálya, ami teljesen ép és érintetlen, a tűzoltóegységek és a mentőerők vonulása miatt a mi repülőterünket is – ha nem is három napra, de – hosszú órákra bezárnánk.