Frigyláda pendlizett a Déli és Érd között

Évfordulós járatokat teljesített az érdeklődők és a szemtanúk legnagyobb örömére.

„Mikor elindult a vonat, 180 éves a magyar vasút” címmel, az Albertfalvi Hely- és Iskolatörténeti Gyűjtemény szervezésében május 28-án, csütörtökön délután egy Ganz BC motorkocsi pendlizett Budapest Déli pályaudvar–Kelenföld–Albertfalv–Érd útvonalon, négy fordulóban; a típust a magyar vasúti keresztségben Frigyláda becenéven emlegetik. Az eredetileg MÁV ABmot 390-es motorkocsit a Ganz és Társa Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. építette 1928-ban, 78912 gyártási számon. Aktív szolgálatát nagyrészt Vésztő környékén, a viharsarki mellékvonalakon töltötte, a menetrendi forgalomból negyven éve, 1986-ban vonták ki. Egy időben A sorozatú tehervágány-gépkocsijaként szolgált (A-142), majd felújították: az immár BCmot 390 műtanrendőri vizsgáját 1992. március 2-án tartották.

A jármű a Magyar Vasúttörténeti Park becses járműve, különvonatként a mai napig rendszeresen közlekedik. Több mint másfél évtizede, 2010 tavaszán az Indóház Extra a motorvonatokat bemutató kiadásának előszavában a járművek kiváló ismerője, történetük megörökítője, Szécsey István a következőket írta:

„A Magyar királyi Államvasutak és több hazai magánvasút (DSA, GYSEV, ACSEV, DNYBV) 1925-ben főleg költségcsökkentés miatt a mellékvonali belső égésű motoros vontatás bevezetéséről döntött. A kísérleteket külföldi motorkocsikkal kezdték, de egyértelmű volt, hogy a sorozatjárműveket magyar gyáraktól szerzik majd be.

Hazánkban a forgalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, kis üzemköltségű mellékvonali benzin- majd dízelmotoros motorkocsik és pótkocsik fejlesztése elsősorban a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. érdeme volt, de a Ganz mellett más hazai gyáraknak is nagy szerepe voltaz új technika bevezetésében. A síkvidéki mellékvonalakon gyorsabban és sűrűbben közlekedő motorvonatok felvették a versenyt az egyre fejlődő autóbusz-közlekedéssel. A MÁV az új motor- és pótkocsik üzemeltetésére és karbantartására 1928-ban Szentesen, a Ganz közreműködésével korszerű motorszínt létesített, illetve országszerte már meglévő fűtőházakat bővített ki.

Bár a benzinmotorok gazdaságosak voltak, az igazi megoldást a még olcsóbb dízelek jelentették. A Ganz-gyár Jendrassik György vezetésével a húszas évek derekára vasúti üzemre is alkalmas magas fordulatszámú dízelmotortípusokat hozott létre, amit 1928-tól már a DSA és a MÁV motorkocsijaiban is kipróbáltak. Az dízelmotorok előnyeinek köszönhetően az 1932-től kezdve beszerzett Ganz-járművek már mind dízelmotorosak voltak. A MÁV, a GYSEV és az SZCSV 1934-től a korábbi benzinmotoros járművek erőforrását korszerű Ganz–Jendrassik-dízelmotorral cserélte ki.

A gyár a sorozatgyártásra alkalmas Ganz–Jendrassik-dízelmotorokkal külföldön is sikeres volt. A harmincas évek elejétől több ország vasúttársaságánál kéttengelyes Ganz-motorkocsik álltak forgalomba, vagy gépi berendezéseket vásároltak, illetve licencben helyben gyártott dízelmotorokat építettek be.

A második világháború a MÁV és a GYSEV mellékvonali motorvonatüzemére nagy csapást jelentett, az esztelen pusztítás két évtized munkáját tette tönkre. Egy évtized kellett ahhoz, hogy a motorvonati forgalom megközelítse a háború előttit.

Noha a MÁV és a Ganz már a harmincas évek második felében megkezdte az új, forgóvázas mellékvonali motorkocsi-koncepció előkészítését, az 1926 és 1939 között forgalomba állított két- és háromtengelyes motor- és pótkocsi „örökzöldek”, a hetvenes évek elejéig a síkvidéki mellékvonalak alapvető, megbízható járművei voltak. Az évtizedek során egyes fő- és részegységeiket korszerűsítették. A hetvenes évek végén jelentős számban megjelenő csehszlovák, kéttengelyes mellékvonali motor- és pótkocsik miatt a régi járművek fokozatosan feleslegessé váltak. A nyolcvanas évek elején először a régi pótkocsikat selejtezték, majd az évtized közepétől a közforgalomból kivont motorkocsik jelentős része új, szakszolgálati feladatot kapott, míg a többit elbontották. Szentesen két-két motor- és pótkocsiból álló nosztalgia-motorvonatot hoztak létre, amelyeket több motorkocsi üzemképes újjávarázsolása követett.

Az országszerte kiállított, illetve üzemképesen megőrzött nosztalgia mellékvonali Ganz motor- és pótkocsik a mai vasút tiszteletét fejezik ki a motoros vontatás kezdeti évtizedeit jelképező termékek iránt.”

Nyitóképünkön: a 390-es Bcmot a nyíltvonalon. A felvételt Tóth Andrásnak köszönhetjük