Hatodik generációs csodamadarak: az FCAS francia–német ellentétei, készül-e a MiG-41?

Franciaország már mintha Nagy-Britannia felé tendálna, vita a technológiai tartalomról. A PAK-DP állítólag az űrbe száll – vagy csak a fegyvere.

Súlyos problémákról számol be a Reuters az FCAS, Future Combat Air System, vagyis az évszázad közepére készülő hatodik generációs harci gép, a kontinens eddigi legnagyobb programja kapcsán. A nézeteltérések elsősorban a műszaki tartalom hozzáférhetőségéről szólnak, de a németek és a franciák mellett a harmadik fél, Spanyolország is elégedetlen a fejleményekkel.

Mint erről korábban beszámoltunk, az FCAS nemcsak egy nagy sebességű, természetesen stealth-jellemzőkkel kialakított repülőgép, hanem egy kiterjedt katonai rendszer, amelynek részei a magával a harci géppel kommunikáló, annak parancsait végrehajtó, felderítő és csapásmérő pilóta nélküli szerkezetek is. A küldetések közben az egész rendszer digitális kapcsolatban áll más harci gépekkel, tankerekkel, felderítő egységekkel, földi alakulatokkal, ahogy az Airbus fogalmaz: ez a rendszerek rendszere. A 2017 óta tartó előkészületek után egy éve született meg a megállapodás egy technológiai demonstrátor megépítéséről, amely 2026-ban szállna fel.

A programnak az első másfél éves szakaszára 168 millió eurót szán a két főszereplő, Airbus és a Dassault, az MTU Aero Engines a végleges hajtómű-kialakításáért felel, együtt a Safrannal, amely a jelenleg a Rafale francia harci gépekben dolgozó M-88-as hajtóművét integrálja a demonstrátorhoz. Az MBDA a fegyverzet és a távirányított eszközök, a Thales az avionika felelőse. A spanyolok, más partnerekkel együtt, az első szakasz lezárása után kapcsolódnának be a fejlesztésbe, de most Madrid is kétségeit jelezte a program dolgában.

A következő fejlesztési lépcsőfok beindításához most kellene megállapodni egy ötmilliárd eurós keret felhasználásáról, de a hónap elején ezügyben Macron és Merkel között sem jött össze az egyesség. A kiszivárgott információk szerint tehát egyfelől arról van szó, hogyan alakulna a gyártásban a német és a francia részesedés, és hogy a partnerek hozzáférnek-e kölcsönösen a fejlesztés technológiájához is, ezügyben a franciák különösen érzékenyek a Rafale bázisán kialakítható nukleáris képességek mögöttes tartalmára. De a jelek szerint magában a programban való részesedés is kérdés, a németek ezügyben szorgalmazzák az egyenlőséget, ami ezek szerint most még a program egészére nézve a franciák javára billen, illetve ők azt is kifogásolják, hogy a németek az FCAS francia nóvumait más, saját fejlesztéseikben is használni akarják.

A megosztottság sajátos jele, hogy már nem egy, hanem két technológiai demonstrátor épülne, nyilván egy francia és egy német. Az sem kizárt, hogy a program még radikálisabb fordulatot vesz, az üggyel kapcsolatban egy meg nem nevezett francia politikus ugyanis azt mondta, talán egyszerűbb lenne a németek helyett inkább a britekkel együttműködni, mert „ugyanolyan a katonai kultúránk”. London azonban közben elkötelezte magát egy saját hatodik generációs program, a Tempest mellett, és annak előkészületein dolgozik a BAE Systems fővállalkozásában, svéd és olasz közreműködéssel.

Mindeközben nem túlságosan egyértelmű hírek szivárognak az orosz hatodik generációs MiG-41-esről, amely – a nyugati fejlesztésekhez hasonlóan – pilótával vagy más változatban pilóta nélkül repül hiperszonikus sebességgel. Sőt, ami a legfantasztikusabb, repülhet „akár az űrben is”, bár ezt a kijelentést fogadja a nemzetközi szakmai közvélemény a legnagyobb kétkedéssel, lévén, hogy a légkörben és az oxigén nélküli űrben való meghajtáshoz erősen eltérő rendszerek szükségesek, ugyanakkor az is igaz, hogy fontos fejlesztési központokban dolgoznak egy ilyen hajtómű megalkotásán is.

Egyes értelmezések szerint az orosz források megfogalmazása nem is azt jelentené, hogy a MiG-41-es eléri a száz kilométer feletti magasságot és az első kozmikus sebeséget a földkörüli repüléshez, inkább az van a megfogalmazás mögött, hogy hordozhatna olyan fegyverzetet is, amely képes űreszközök, műholdak megsemmisítésére.

A szupergépről hivatalos helyről csak annyi említést történt, mint hogy megkezdődött a munka a most szolgálatban álló, Mach 3-as sebességtartományban is repülő MiG-31-es utódtípusán, amit PAK-DP néven is emlegetnek, de a nehézségekre jellemző, hogy egyelőre a jelenleg egyetlen sorozatgyártású példányban szolgálatba állt ötödik generációs Szu-57-esnek sincs még – saját, neki fejlesztett hajtóműve.