Irány a Hold, már jövőre! De leszállásról egyelőre nincs szó...

Megtörtént egy izgalmas bejelentés, amit, mondanunk sem kell, a magyar sajtó egy része kapásból félreértett. Merthogy a SpaceX alapítója és elnöke, Elon Musk nem azt mondta, hogy a Holdra küldenek akár már jövőre embert, hanem a Hold felé illetve köré, ami azért nagy különbség. Itt rögtön érdemes egy kicsit meg is állni, hogy a bejelentés mögött az ügy technikai hátteréből, legalábbis a megszerezhető információk birtokában, megpróbáljunk valamennyit végiggondolni.

Az adódó párhuzam a sok évtizeddel ezelőtti repülés, az Apollo 8, a világtörténelem első holdutazása, 1968 decemberében. A később a holdraszálláskor parancsnoki egységként működő űrhajóban Frank Borman és Jim Lovell nemcsak, hogy eljutott a Hold közelébe, de húsz órát keringett is a kísérőnk körül. Ezt a repülést követte az Apollo 9, amely a földkörüli pályán próbálta ki az űrhajó és a holdkomp együttesét, majd az Apollo 10, amely már az egész holdraszállást: a holdkörüli pályára állást, a holdkomp leválását és a felszín felé indulását majd visszatérését és az Apollo Föld felé gyorsítását lepróbálta, magát a holdatérést kivéve. Erről nemrég Eugene Cernan, a repülés egyik résztvevője halála kapcsán írtunk részletesen.

Amire a SpaceX (legalábbis eleinte) készül, az tulajdonképp nem más, mint az Apollo 8 útjának megismétlése, illetve annak is egy, gyaníthatóan leegyszerűsített formája, amikor az űrhajó nem kezd el keringeni a Hold körül, hanem annak tömegvonzását kihasználva egyszeri megközelítés után, és az égitest túloldalán gyorsítva, mondhatni ugyanazzal a lendülettel, amellyel érkezett, vissza is indul a Föld felé. Négy-öt napos repülés, az Apollo 8 hat napja helyett, vagyis épp azzal az idővel rövidebb, mint amit az egykori űrhajósok 1968-ban holdkörüli keringéssel töltöttek. Ami ehhez leginkább hasonló manőver, az a megsebzett Apollo 13 majdnem katasztrófába torkolló repülése volt, amikor a holdkomp hajtóművét használták gyorsító fokozatként a visszatéréshez. Az élmény nyilván így is fantasztikus, és megéri a két eddig jelentkező ismeretlennek a 100–150 millió dolláros útiköltséget, de az biztos, hogy a kísérőnk közvetlen közelében a Dragon űrjósai csak néhány órát tölthetnek.

A Dragon űrhajó teherszállítóként már jónéhány alkalommal bizonyított, legutóbb alig egy hete vitt sikeresen vagy két és fél tonnányi rakományt az űrállomásra. Az emberek szállítására alkalmas Dragon 2 első példányát Musk már korábban bemutatta a nagyközönségnek, de az még nem repült.

Noha most Musk csak két emberről beszélt, akik a Hold felé indulnának, és az egész út automata üzemmódban zajlana, lehetséges, hogy az űrturisták mellett azért csak lesz egy vagy két „profi” is velük, hiszen tudjuk, hogy a Dragonhoz már kiválasztották az első négy berepülő űrpilótát, igaz, ők a NASA tapasztalt űrhajósai. De ha akár négyen is mennek, akkor is tágas és kellemes térben repülhetnek majd, hiszen a Dragon 2 eredeti funkciójában hét embert képes eljuttatni az űrállomásra.

Egyébként a menetrend úgy alakul, hogy először, még idén, a személyszállító űrhajó emberek nélkül tesz egy próbautat az ISS-re, majd fél év múlva űrhajósokkal szintén az űrállomásra repül, és azután ismét fél év elteltével, de még 2018-ban indulhatna a Hold-túra a fizető utasokkal. Musk a bejelentéskor hangsúlyozta, a Dragon hővédő rendszere eléggé „túlméretezett” ahhoz, hogy kibírja a Hold felőli visszatérés fokozott igénybevételét, olyannyira, hogy az újra felhasználható űrhajó több utat is megtehet majd ugyanazzal a hővédő pajzzsal.

Viszont az is ismert, hogy a nagyobb teher űrbe juttatására szolgáló továbbfejlesztett rakéta, a Falcon Heavy még nem repült. Az űrállomáshoz való indításhoz elég a most használt kétfokozatú változat, de a jóval nehezebb holdkerülő járművet már a két plusz első fokozattal kiegészített nagyrakéta kell, hogy pályára juttassa. Márpedig a tavalyi baleset után a NASA és a kormányzat tanácsadó testülete is aggályosnak tartja a SpaceX szokásos eljárását, amely szerint a rakétát csak közvetlenül a start előtt töltik fel üzemanyaggal, és ez akkor lesz különösen kritikus, ha a feltöltéskor már űrhajósok lesznek bekötve a rakéta csúcsán lévő Dragon 2 kapszulába.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a SpaceX megpróbál beelőzni – épp a NASA ellenében, amelynek egyszer már repült ember nélkül, magas pályán a Lockheed-gyártmányú Orion-űrhajója, és amelyet szintén fel akart használni az űrügynökség holdkörüli repülésekre, először a tervek szerint 2021-ben. Igaz, épp Musk bejelentése előtt néhány nappal a NASA arról adott hírt, hogy 2019-re előre próbálja hozni ezt az utazást, esetében viszont szigorúan csak profi űrhajósokkal.

Az Obama-kormányzat idején kialakult egy racionális munkamegosztás, amelynek értelmében a NASA a nagyobb ívű, például a bolygóközi terveken dolgozik, egyebek mellett a Marshoz, illetve egy aszteroidához való eljutás programján, addig a magán űrcégekkel lehet, szerződéses alapon, „elintézni” a Nemzetközi Űrállomás fenntartását. Ehelyett azonban a jelek szerint kezd kibontakozni egy új űrverseny, méghozzá az Egyesült Államokon belül, az állami intézmény, a NASA, és a nagyon dinamikusan fejlődő magáncég, a SpaceX között. Érdekes és kicsit megdöbbentő az a hév, amellyel a bejelentések óta a két oldal támogatói az internetes felületen vitatkoznak egymással arról, vajon melyik áll inkább győzelemre.

A dolgok ebben a pillanatban kicsit mintha úgy alakulnának, ahogyan az Államok új elnöke általában a nagy kérdések megoldásait képzeli: a kissé komótosan működő, de áttekinthetően kialakított munkamegosztás konkurenciaharccá alakul. Viszont kétségtelen, hogy pezsdülni látszik a szektor, és a dolgok felgyorsulni látszanak. Ha pedig végre az amerikai űrhajósok amerikai űrhajókkal repülnek, annak nagy lesz a „marketingértéke” annak megfelelően, ahogy Trump megígérte az amerikaiaknak, hogy Amerikát ismét naggyá teszi.

Ugyanakkor létezik persze űrverseny az ambiciózus oroszokkal is, de a SpaceX és a NASA gyorsított menetrendjeihez képest az ősi ellenfél programjának sok esélye végképp nincs az elsőségre: az új óriásrakétával, az Angarával 2021-ben küldenék először földkörüli pályára azt az új űrhajót, amely a Dragonhoz hasonlóan nem csak a jelenlegi, és esetleg a majdani külön orosz űrállomás ellátására lesz alkalmas, hanem holdrepülésekre is. Az első holdkerülést a tavaly meghirdetett menetrend szerint az oroszok csak 2027-ben hajtanák végre emberekkel, de ki tudja, az új fejlemények kapcsán lehet, hogy a Roszkozmosz is megpróbálkozik a maga programjának felgyorsításával.

* * *