Katonák és civilek: a levegőből is övék a Krím

A politikai történések és események valamiképp lecsapodnak az aviatika híreiben is: erre most talán a legnyilvánvalóbb példákat az orosz–ukrán-konfliktus illetve a Krím annektálása mutatja.

Az például a krími „csatlakozás” bizonyítéka és egyben az orosz belvilággal való vérkeringés biztosítása, hogy egyre több orosz légitársaság jelenti be járatait az elfoglalt félszigetre. Június első napjaiban már kaphatók voltak például jegyek, sőt, ami érdekes, támogatott, alacsony árú jegyek az S7 új járatára, ami Szimferopol városát a távoli Novoszibirszkkel köti össze Boeing 737-800-as gépekkel. Az, hogy a jegyek ára támogatott, azt jelenti, az orosz állam egy kormányprogram keretében plusz ösztönzővel él azoknak a légitársaságoknak, amelyek felélesztik a Krím és Oroszország között a légiközlekedést.

A friss hírek szerint az első S7-es járat Novoszibirszk és Szimferopol között hatalmas siker volt, a load factor száz százalék, vagyis dugig megtelt a gép, egészen pontosan 166 utassal. A járatok mindegyikére százhúsz alacsony áru jegyet, összesen hatezer(!) támogatott utazási lehetőséget kínál a társaság azoknak, akik élvezni akarják az Oroszországhoz csatolt kellemes éghajlatú félsziget örömeit.

Node nemcsak utasszállítók repülnek manapság errefelé. Információk szerint 2014-ben húsz Szu-27-es harci gép foglalja el az ukrán MiG-ek helyét Belbek támaszponton, ahol meglehetősen kemény konfliktusok árán sikerült az oroszoknak kiszorítani a támaszpont addigi ukrán személyzetét. Mint a mostani híradásokból kiderül, a bázison továbbra is ott van az ukrán légierő ötven MiG-29-ese, de feltehetően személyzet, műszakiak és pilóták nélkül, őket nem engedték be a támaszpontra az orosz „önkéntesek”. A meglepő nem is ez az egészben, hanem hogy állítólag az orosz fél ezekben a napokban visszaszolgáltatja az ukránoknak ezeket az ott maradt gépeket.

Szinte nap mint nap halljuk-látjuk a híreket a szuperhosszú „kiképző repüléseket” sokszor a légtérhatárokat „súrolva”, vagy épp átlépve végrehajtó, a NATO légvédelmét újra és újra levegőbe kényszerítő bombázókról: nos a legfélelmetesebbek közül hamarosan már az eddiginél is több hajthatja végre ezeket az apró provokációkat. A nyilvánosságra hozott tervek szerint ugyanis 2020-ig tíz felújított, modernizált Tupoljev Tu-160-as, változtatható szárnyállású szuperszonikus stratégiai bombázót kap az orosz légierő. A terv ezeknek a gépeknek a felújítására egyébként már korábban megszületett, a mostani bejelentés egyrészt a program felgyorsításáról szól, másrészt nyilván az új, konfrontatív helyzetben kell, hogy egyértelművé tegye az orosz légierő erősödésének képét a nyugati ellenfelek számára. A modernizálás egyben új, nagy hatótávolságú cirkáló rakéták integrálását jelenti a gép fegyverzetébe, a gépek harcértéke orosz szakértők szerint a duplájára növekedik. A szamarai Kuznyecov gyár egyenesen kibővíti a kapacitását ahhoz, hogy a gépekhez szükséges hajtóműveket előállítsa.

Június 10-én három Szu-30SM többfunkciós harci gép érkezett egy keleti bázisra, és a kétüléses, kacsaszárnyakkal repülő Szuhoj-változatból még az idén még több kerül a légierőhöz az Irkut gyárából a meglehetősen nagy teljesítményű harci gépből, amely légifölény-vadászként és csapásmérőként egyaránt alkalmazható.

Ami pedig a jövőt illeti, miközben fut a PAK-FA fejlesztése – amely azért most az egyik prototípuson kialakult tűz miatt nyilván valamelyest lelassul, legalábbis egy időre, amíg tisztázzák az incidens okát –, tehát miközben az F-22-esnek megfelelő nehéz ötödik generációs harcigépprogramja már futja a maga pályáját, a MiG-iroda bejelentette, MiG-35 néven új „következő generációs” harci gép fejlesztésébe kezd, feltehetően annak a logikának a mentén, ahogy az F-22-es mellett az amerikaiak nemzetközi együttműködésben kifejlesztették a kisebb, egyhajtóműves F-35-öst, és hasonlóképp két ötödik generációs programot futtatnak a kínaiak is. Az orosz cég elnöke, Szergej Korotkov nyilatkozatában hangsúlyozza is, hogy az ő terveiknek, a már lefektetett koncepciónak semmi köze nincs a PAK-FA féle vonalhoz, azt a programot nem zavarja, és a két típusnak egészen más lenne a feladatköre is. A nagy kérdés, hogy a program alapdokumentumait, amelyeket már beterjesztettek a védelmi tárcához, elfogadja-e, és támogatásra illetve megrendelésre megfelelőnek ítéli-e az orosz hadügyminisztérium.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!