Kilencven Alitalia-gép a Ryanairnek?

Az ír diszkonttársaság vezére bejelentkezett a csődbe ment Alitalia megvételére, egészen pontosan annak kilencven repülőgépét szeretné megvásárolni. O’Leary csütörtöki sajtótájékoztatóján jelezte, szívesebben vásárolná fel az egész légitársaságot, illetve annak teljes flottáját, de a hatósági előírások ezt nem teszik lehetővé, az ajánlat mindenképp a tulajdonrész ötven százaléka alatt kell, hogy maradjon, ezért alkudna a Ryanair csak kilencven gépre az Alitalia 120-as teljes flottája helyett.

Az ajánlat azonban így is több mint érdekes, ugyanis a kilencven gép között ott lennének azok a szélestörzsű utasszállítók, amelyek az olasz cég hosszú távú járatait teljesítik, és amelyek O’Leary szerint is az Alitalia-vagyon legértékesebb darabjai. Mindehhez képest, mint ismert, a Ryanair flottája kizárólag középhatótávolságú utasszállítókból áll, és O’Leary mindeddig csak lebegtette a kérdést, vajon a legnagyobb európai cég beszáll-e abba a versenybe, amelyet más low-fare vállalkozások indítottak, egyrészt az interkontinentális üdülőhelyi járatok alacsony jegyárú hálózataival, másrészt az észak-atlanti olcsó járatokkal, amelyeknek úttörője a Ryanair egyik legfontosabb vetélytársa Európában, a Norwegian.

A másik érdekesség, hogy az Alitalia gépeinek többsége Airbus-gyártmány, míg a Ryanair-flotta kizárólag Boeing 737-essekből áll. Az olaszok a rövid-közepes vonalakon keskenytörzsű 320-as családhoz tartozó gépeket, interkontinentális vonalakon pedig jónéhány A330-as repültetnek. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint . O’Leary ezt úgy szeretné áthidalni, hogy a gépekhez a pilótákat, a műszakiakat és a kabinszemélyzeteket is átvenné, így lenne megfelelő stáb az Airbusok további működtetéséhez, és ez a flottarész továbbra is az Alitalia „nagyszerű” brand-je alatt működne.De hogy ez a működés miylen üzleti modellt takar, megmaradna-e az olasz nemzeti légitársaság az eddigi nem túl sikeres hagyományos formában, de mondjuk valamivel hatékonyabb működési mechanizmussal, vagy a kilencven gép egy vegyes vagy tiszta diszkont rendszerben repülne, erről O'Leary nem beszélt.

A Ryanair-vezér ugyanakkor arra is utalt, hogy az átvett csapattal újra kellene tárgyalni a feltételeket, nyilván a Ryanair „takarékos” munkaerő-politikájának megfelelően. Ami azért tűnik kemény diónak, mert az Alitalia csődjéhez egyebek mellett épp a vezetett, hogy az alkalmazottakat képviselő szakszervezetek elutasították a megváltozott körülményekhez és a gazdaságosság javításához szükséges, számukra hátrányos intézkedéseket, amelyeket az akkor még résztulajdonos Etihad szeretett volna bevezetni a csőd felé mozgó társaság megmentése érdekében: hogy az ilyen kellemetlenségeket, mint a bérek befagyasztása, O’Leary hogyan tudná „lenyeletni” a dolgozókkal, az több mint kérdéses.

Még egy fontos akadály: a gépek többsége nem a légitársaság tulajdona, hanem bérelt utasszállító, és a Ryanair-vezér azt is jelezte, hogy ezeket a lízing-szerződéseket a sikeres átvétel érdekében szintén újra kellene tárgyalni. Ismerve a Ryanair-vezér kemény stílusát, azt, ahogy a meglévő géppark minél olcsóbb beszerzéséhez milyen „izgalmas eszközöket használ” – emlékezetes volt például annak idején a Boeing „megzsarolása” a kínai C919-essel – ezek a tárgyalások sem kecsegtetnének gyors megegyezéssel.

Ami semmiképp sem érdekli O’Learyt, az az Alitalia turboprop-gépparkja, igaz, ez teszi ki a flotta legkisebb hányadát négy ATR-rel, egyébként a jelenlegi állomány ezeken kívül hetvenkét A320-as családhoz tartozó keskenytörzsű, tizennégy Airbus A330-as és tizenegy Boeing 777-es.

Maga O’Leary is említi azt a problémát, hogy mivel a Ryanair már most is harmincöt százalékos részesedéssel vezető pozícióban van az olaszországi légiforgalomban, az Alitalia-üzletetet az európai versenyszabályozás miatt az Unió bizottságával szemben is át kell verekedni. Mindez a felsorolt nehézség azonban egyelőre nem téríti el a többszörösen meglepő színrelépésről. Az biztos, hogy az immár tíz körüli ajánlattevők közül a Ryanair elképzelése kavarhatja a legnagyobb visszhangot, és ez már akkor is komoly reklámértékkel bír, ha a vételi ajánlat mögött nincs több komolyság annál, mint amikor O’Leary mondjuk a repülőgépen álló utasokról, az egyfős pilótaszemélyzetről vagy a fizető vécékről beszélt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!