Lassan áll talpra a vasút Németországban

Karl-Peter Naumann, a ProBahn utasérdekvédelmi-szövetség tiszteletbeli elnöke, teszi a dolgát. Most például elmondta, mi tetszett és mi nem tetszett neki abban, ahogy a Deutsche Bahn a csütörtöki, Németországon átvonuló viharral összefüggésben kezelte a helyzetet.

Mint ismeretes, a német vasút már a vihar előrejelzésekor beszüntette Észak-Németországban a vasúti forgalmat. Az intézkedést sok kritika érte, de a ProBahn ezzel a lépéssel egyetért. Előre látható volt, hogy a vasúti pályákat a vágányokra dőlt fák fogják eltorlaszolni. Lehet választani: vagy nyílt pályán megálló vonatból kell az utasokat evakuálni, vagy eleve el sem indul a vonat. Az utóbbi jobb megoldásnak tűnt.

Ugyanakkor ezt az intézkedést valószínűleg hiba volt általánosságban alkalmazni. A berlini S-Bahn leállása például joggal kritizálható, hiszen a belvárosi szakaszon egyáltalán nem állnak fák a vágányok mentén, az áramvezető síneket pedig egy ilyen vihar nem sértheti meg. Itt a helyes megoldás az lett volna, hogy a biztonságosnak mutatkozó szakaszokon fenntartják a vonatközlekedést, hiszen az utazókat az is segíti, ha egy-két állomással közelebb jutnak a céljukhoz. Az utolsó útszakaszt végül is gyalog is meg lehet tenni.

A sokak által várt vonatpórló buszok beállítását Berlinben az tette lehetetlenné, hogy a vihar a csúcsforgalmi időszakban érte el a várost, ilyenkor szinte minden jármű forgalomban van. A viharos időszakban ezek is többnyire a hirtelen képződött dugókban álltak.

A távolsági vasúti közlekedésben viszont úgy tűnik, hogy a vasút nem használta ki eléggá az alternatív útvonalakban rejlő lehetőségeket. Németország vasúthálózata sűrű, a fővárosba vezető sugárirányú vonalak esetében is akad bőven párhuzamos, vagy kis kerülővel járható útvonal. Ha például a közvetlen vonal Hamburg és Berlin között nem járható, az két irányból is kerülhető: Magdeburgon, vagy Rostockon át. Ezek természetesen hosszabb és amúgy is alacsonyabb pályasebességű útvonalak, de a semminél ilyen kritikus időszakban ez is jobb lett volna. A generális leállás ebben a helyzetben tipikus, felelősséget és kockázatot nem vállaló, monopolszolgáltatói magatartás.

Hogy a vasút az útjukat megszakítani kényszerülő, vagy elindulni sem tudó utasokkal fair módon járt-e el, sohasem ítélhető meg egyértelműen. Egy ilyen esetben mindig vannak, akik rosszabbul járnak, vagy kivételesen rossz tapasztalatokat szereznek. Hogy az utazók szállodai, vagy taxibónokat kapnak, vagy a beállított hálóvonatokban legalább szárazon és melegben tartózkodhatnak, már nagyon sokat jelent. Mindenesetre az információáramlás az ilyen helyzeteknek mindig a gyengéje, és ez most is így alakult. Sok állomáson egyáltalán nem lehetett felvilágosítást bszerezni, ezeket a vasút egyszerűen magára hagyta. A berlini S-Bahn utasait egyszerűen felszólították, hogy átmenetileg keressenek maguknak alternatív közlekedési eszközöket. Aki az adott helyszínen nem ismerős, annak ez egyáltalán nem segít. A csúcsszuper információs eszközök sem segítenek, ha mögöttük az adatok hamisak. Példának okáért, pénteken a DB-Navigátor jelentette, hogy Berlinből Hamburg felé újra közlekednek a vonatok, de a megjegyzésben ott állt mellette, hogy mégsem.

Amint látható, a látszólag nagyon szervezett rendszerek is az emberi tényezőn csúsznak el újra és újra.

* * *