London Underground 150 - Indulunk!

A London Underground Európa harmadik legnagyobb forgalmú metróhálózata, csupán a párizsi és a moszkvai földalatti előzi meg. A 2012-es év folyamán összesen 1171 millió utas használta a londoni metró hálózatát, ez 62 millióval több az előző évinél. Hatalmas hálózatról van tehát szó, mely hemzseg az egyedi dolgoktól, melyek mellett ebben a jeles évben nem mehetünk el szó nélkül. Sorozatunkban végigvesszük majd a londoni metró összes jarműtípusát, az összes vonal paramétereit illetve sok különlegességet is részletezünk majd.

Most kezdjük a gördülőállomás ismertetésével, időrendben, a két fő típus szerint. Először is érdemes tudni, hogy két alapvető típus létezik a London Undergroundon, a mélyvezetésű alagutak (tube) járművei, illetve a kéregvasúti rendszer (sub-surface) gördülőállománya. Alapvető különbség a kettő között az űrszelvény, a tube vonatok keresztmetszete jóval kisebb, mint a sub-surface rendszeren üzemelő járműveké. A felsorolást a sub-surface szerelvényekkel kezdjük, melyek jelzésére az ábécé betűit használják, melyek mögé gyártási évük utolsó két számjegyét írva különböztetjük meg az altípusokat.

Az A stock jelzésű járművek

A második világháború pusztítása után az ötvenes éveket, ahogy a magyar villamoshálózaton is például, felújításokkal vészelték át, azonban a hatvanas évekre tarhatatlanná vált a kocsihiány. A Cravens of Sheffield 1961-re készült el az első új motorvonattal, mely négy kocsiból állt, két motor és két futó kocsiból, ez lett az A60 jelzésű szerelvény. Összesen 248 kocsit szállított a gyártó, fele-fele arányban motor és futó kocsikból. Belső elrendezésük mára szokatlanná vált, menetirányban álló ülésekből és egy hosszanti folyosóból áll.

Később, kifejezetten az uxbridge-i vonalra épültek az A62-es jelzésű kocsik, melyek nem sokban különböznek az A60-asoktól, így mára teljesen keveredve használják őket az összes sub-surface vonalon. Az A62-es típusból összesen 216 kocsi érkezett a londoni metróhoz.

Egy kocsi hossza 16,17 méter, melyből négy alkot egy szerelvényt, azonban általában két szerelvényből álló vonatok közlekednek ma. A kocsik szélessége 2,95 méter, magasságuk 3,89 méter. Ez a maximális méret, ami még a sub-surface alagutakba befér. Egy ilyen kocsi teljes üres tömege 32,1 vagy 21,8 tonna lehet, attól függően, hogy motor, vagy futó kocsi. Egy teljes, nyolc kocsis szerelvény befogadóképessége, négy emberrel számolva négyzetméterenként 1045 fő. Minden motorkocsin két pár kétszárnyú és egy pár egyszárnyú ajtót találunk, míg a futó kocsikon három pár kétszárnyú ajtón át juthatunk a beltérbe.

1994 és 1997 között átfogó felújításon vett részt a típus, melyet az Adtranz, a Bombardier jogelődje végzett Derby-ben. A kocsik akár a 60 mérföld/órás sebességre is képesek, de a korlátozások miatt maximum ötvennel száguldhatnak. Megállításukról pneumatikus fékek gondoskodnak, mely rendszer már egyedülálló a londoni metrók között, minden más típus elektromos fékekkel van felszerelve.

Az A típusú szerelvények ma már csak a Metropolitan line-on közlekednek, ott, hol 1863-ban megindult a közlekedés. Ezek ma a londoni metró legöregebb kocsijai, egyes darabok idén már 52 évesek, azonban a rendszeres karbantartások miatt nagyon jó állapotban vannak. 2010-től érkeznek az S típusú szerelvények a sub-surface vonalakra, terv szerint 2015-re a teljes állományt lecserélik a Metropolitan, District, Circle és a Hammersmith&City vonalakon.