M61 004 (1963. július 17.–1999. június 4.)

Június negyedikén lesz húsz éve, hogy az akkori MÁV parádéslova, az M61 004-es Nohab Badacsonylábdihegynél végzetes balesetet szenvedett. A fénykorában rendkívül nagy becsben tartott mozdony torzója manapság a tapolcai állomáson van kiállítva, a szerencsétlenség színhelyén, a pálya mellett bazaltkő oszlop emlékeztet a gép utolsó útjára.

A szerencsétlenség huszadik évfordulója előtt két nappal, június 2-án a MÁV-Start Zrt. az anyacég (MÁV Zrt.) tulajdonában lévő 017-est fogja be egy tisztelgő kör élére: a koronás címeres a Székesfehérvárról, 8:55 perckor induló 972-es számú gyorsvonatot továbbítja Tapolcára. Visszafelé a 975-ös vonatszámban közlekedő gyorssal jön: 13:01 perckor indul Tapolcáról és 15:02 percre ér Székesfehérvárra.

Említést érdemel, hogy június 4-én, 16 órakor koszorúzás lesz Lábdihegyen, a Négyes vasút melletti emlékoszlopánál.

Sírunk, nevetünk, meg vagyunk hatódva

Későn jutott eszembe… Május 13-án állítottam össze a június elsején megjelenő Indóház laptervét, és rögtön felhorgadt az ötlet, a Négyes húsz évvel ezelőtti végzetes balesetére nohabos különvonat szervezése lenne a méltó válasz. Aztán el is engedtem a gondolatot, különvonat, két és fél hét alatt? Kizárt, hogy a minimum létszám, cirka 250 elkötelezett összejöjjön.

Joó Feri, Marslakó javasolta, hogy akkor legalább egy nohabos vonatpár legyen, másodikán. Oké, egy levelet megírni a vasúttársaság illetékesének megcímezve nem ügy. Árnyaljuk a Nohabok jelentőségét a magyar vasúti vontatásban, apellálunk a svéd acéllovagok népszerűségére, megemlítjük, hogy a Tizenhetes beállítása a 29-esre kedvezően venné ki magát, hátha…

És Bródyt idézve, most éppen sírunk, nevetünk, meg vagyunk hatódva. A gesztustól. Egy éve simán elhajtottak volna. De az még egy másik világ volt.

Szóval, emlékezzünk együtt. Június 2., vasárnap, 8:55 Székesfehérvár, 13:01 Tapolca. Zápor, zivatar lehet, de melegszik az idő…

T. H. F.