Malév-leállás: és ki áll ki a sportrepülésért?

Az elmúlt napokban, amikor a távozó  kék orrú utasszállítókat figyeltük, olykor elhangzott a keserű megjegyzés: mostantól ha Malév-gépet akarsz látni, már csak a ferihegyi skanzenben találsz.

De nem csak ott! Hiszen a Dunakeszi reptéren ott sorakoznak (most leginkább a hangárban) a Malév-festésű madarak, vitorlázók, egymotorosok, teljesítmény- és kiképzőgépek, ott van például a Maule, a Pownee meg a Z–142-es, ők jöttek végig a Duna felett az augusztus huszadikai kis légiparádé részeként. Vajon velük mi lesz? Ez a klub világbajnokával és világrekorderével (Gulyás György és Hegedűs László), a kiválóan rendezett ralirepülő EB-vel éppúgy szerepelt nálunk, mint azzal, hogy tavaly már kétszer is bezárták egy időre a repülőterét, mert a települési önkormányzat valamiért ezt jogosnak és fontosnak tartotta. És most: ha nincs Malév, akkor hogyan tovább, Malév Klub? Sőt, mint a következő beszélgetésből kiderül, jogos a kérdés: hogyan tovább, magyar sportrepülés?

A Malév leállt, de vajon leáll-e a magyar sportrepülés egyik legfontosabb közössége, a Malév Repülőklub? A kérdésre Porubcsánszki Lajos, a klub ügyvezető elnöke azzal válaszol, hogy a Malév Klubot az elmúlt években már a Malév pénzügyileg nem támogatta.

Önállóak vagyunk, 2006–2007 óta nem kapunk a Malévtól egy fillért sem. Saját magunk munkájából élünk. A Remake program keretében az akkori vezetés felmondta a pénzügyi támogatást, és azóta nem kaptunk sporttámogatást. Most alakult volna újjá a kapcsolatunk, Limburger Lóránt vezérigazgató nem volt elzárkózó, sőt, nagyon pozitívan nyilatkozott és támogatta volna a repülőklubot, és ez a támogatás már majdnem manifesztálódott, de hát sajnos ez megintcsak nem valósult meg… Tehát most nincs vészhelyzet nálunk. Viszont jó volt, hogy azért a Malév mögöttünk állt, és jó lesz, ha lesz utódszervezet. Nagy esélyt adok erre. Kell nemzeti légitársaság!

A repülőklub akkor most stand-by állapotban van? A gépek például szép Malév-színekben pompáznak…

Szokásosan működünk, téli üzem van nálunk: időjárás függvényében repülünk, folyamatos hullámrepülési ügyelet van, a téli elméleti oktatások folyamatosan mennek. Az állománygyűlésen elhangzottak szerint a Malév még nem szűnik meg, így a Malév név is marad. Tehát addig mi is maradhatunk Malév Klub. Korábbi együttműködési megállapodásunkat – ami jóindulatú mondatok halmaza volt kötelezettségek nélkül – 2006-ban felmondták, de most sikerült újrakötni. Abban mi vállaltuk, és a vállalat is beleegyezett abba, hogy a Malév utódvállalatának nevét felvesszük, fölvehetjük. Szeretjük a Malév színeit, szignálját.

Tehát már akkor szó volt arról, hogy a Malév új tulajdonoshoz kerül, más lesz a cég neve.

A régi együttműködési megállapodásunkat 1990-ben kötöttük. Ekkor beszéltek a Malév névváltozásának lehetőségéről. Ezért került bele e lehetőség és vittük tovább a mostaniba. Sajnos beigazolódott a szükségessége.

Ha jól értem, a Malév Repülőklubnak volt egy olyan funkciója, hogy a Malév számára termelte a repülőgépvezető-utánpótlást.

Igen, létrehoztunk a klubon belül egy márkanevet: Malév Pilótaiskola. Ez a közforgalmi pilótaképzés elméleti és gyakorlati előiskoláját végzi, és megkapta a hatóság EU-normás minősítését, az eddigi auditálásokon is mindig megfelelt. A Malév ingyen adta ehhez a Lurdy házban a tárgyalóit és a szemléltetőeszközeit, ami jelentős támogatás. Ezek a tanfolyamok hetente két-három alkalommal októbertől tavaszig tartanak, tehát ez is egy jelentős segítség volt.

De hát lehet, hogy most Lurdy-ház sem lesz.

Hát igen, lehet, hogy nem tudjuk a Lurdyt használni. Ha ez bekövetkezik, átszervezéssel a Stefánia úti bázisunkon kell megoldani a további oktatásokat. Nem sok idő telt még el a leállás bejelentésétől, most szembesülünk ennek következményeivel, a problémákkal: miképp fogják folytatni majd tovább malévos klubtagjaink, és azok a barátaink, akiket mi képzünk.

Hát igen, mert az egy dolog, hogy a Malév Pilótaiskola közforgalmi pilóták számára nyújtott előképzést, de mostantól a magyar közforgalmi repülés a jelek szerint vajmi kevés pilótát igényel majd.

Már eddig is éreztük, hogy egyre kevesebb a pilótafelvétel. Tavalyelőtt tanfolyamunkon még negyvenen ültek. Idén meg már alig tíz fölötti a létszám. Túlképzés van, sokan várnak arra, hogy pilótaként helyezkedhessenek el. A sor eleje nem tud előre haladni, túlkínálat van, a piacon legalább 200 fő teljesen kiképzett, munkalehetőségre váró van. Ha jön egy fizetőképes ifjú, és megkérdezi, milyen esélye van arra, hogy pilóta legyen belátható időn belül, hát bizony nehéz rá megnyugtató választ adni. De aki nem indul el, nem fog megérkezni sem. Jelentkezőink közül a 25 és 30 év közöttiek azok, akik meg tudják fizetni a pilótává válás költségeit, nekik már nincs tíz-tizenöt évnyi várakozási lehetőségük.

És ahogy látom, most a világban is nehezen tudnak elhelyezkedni a kezdők, itt Európában nincs hová menni, nagyon szűkek a lehetőségek.

Mindebből azt lehet érzékelni, hogy a Malév leállása valamiféleképp kihat a magyar sportrepülés egészére is.

Ahol erős a katonai repülés és erős a polgári repülés, ott a sportrepülésnek is nagy az elismertsége, több a lehetősége. Most, hogy beszűkült a honvédségi repülés és leállt a Malév, a sportrepülés egésze került nagyon nehéz helyzetbe.

Még nehezebb lesz támogatottságot szerezni, mert még nehezebb lesz bebizonyítani, hogy kell a sportrepülés Magyarországon, nem lesz olyan szószólója, aki azt mondja, hogy igenis kell. Ez érzésem szerint drámai hatással lesz előbb-utóbb a magyar sportrepülésben, féltem azt a támogatást, azt a húzóerőt, ami nálunk amúgy sem volt túl erős. Olyan országokban viszont, mint Franciaország, Németország, Lengyelország, de még Csehország, Szlovákia is, változatlanul megvan. Igen, még a hozzánk képest kisebb Szlovákiában is: jó látni, ahogy ott egy-egy reptéren vitorlázórepülő-versenyt rendeznek, és a kisváros, a magánszféra és a repülőklub együtt készíti fel a repteret a versenyre, látszik, hogy az a hely épül és szépül, nem pusztul, az emberek kijárnak, egy-egy eseményen ott van a fél város, tehát része az életüknek.

Miközben Szlovákiának sincs saját nemzeti légitársasága.

Lehet, hogy ha nálunk a Góbék gyártása annak idején nem szűnik meg, ha a repülőgépgyártás nem szűnik meg egyáltalán, akkor sokkal nagyobb renoméja lenne a sportrepülésnek is.

Féltem a sportrepülést, féltem a repülőtereket!