Metró volt, nincs, lesz

Budapest földalatti vasúti hálózatáról már a háború előtt is sok terv született. A megvalósulást – elsőre úgy tűnt – a szocializmus hozza el. Az első hároméves terv (1947–1949) végére jelentősen növekedett a háború után újraindított tömegközlekedés utasteljesítménye, állandó jelenség lett a túltömött villamosokon a lépcsőkön fürtökben lógó emberek látványa. A Magyar Dolgozók Pártja fontos politikai kérdésként kezelte a gyorsvasúti hálózat kiépítését. A közhiedelemmel ellentétben – és itt nem kizárólag a nyomtávra gondolunk – nem teljesen a szovjet mintát kívánták követni, habár a „baráti segítség” természetesen sokat nyomott a latban. A pálya felépítményi rendszere és a biztosítóberendezés is hazai fejlesztésű lett volna, az elsőként megnyíló Népstadion–Déli pályaudvar vonalra magyar gyártású kocsikat kívántak üzembe helyezni.

A kelet–nyugati vonal építését az 1950. szeptember 17-i minisztertanácsi határozat rendelte el, a Népstadion–Deák tér szakasz átadását 1954-re, a teljes vonalét 1955-re tűzték ki. A mélyvezetéses, fúrópajzsos építéshez szovjet technológiát használtak. A beruházás teljes költségét kétmilliárd (akkori) forintban határozták meg, ez az alagút és a csatlakozóberendezések építésén túl a járműbeszerzést is fedezte volna. Az építkezést a feszült hidegháborús helyzet is szükségessé tette, a metró vonalát egy esetleges támadás esetén óvóhelynek is használni kellett.

A munkát a Rákóczi út 66. szám alatti üres telken, egy függőleges akna kihajtásával kezdték, de még 1950-ben a vonal teljes szakaszán, összesen tizenhat munkahelyen elindult az építkezés. 1953-ra a Ganz két próbakocsija is elkészült, a Népligetben hamarosan meg is kezdték a tesztüzemet.

Hamarosan azonban kiderült: a túlfeszített munkát az ország gazdasága nem győzi. Országszerte több nagyberuházást állítottak le, vagy épp lassították az építés tempóját. A metróépítés ideiglenes leállításáról az 521/9/1954, számú minisztertanácsi határozat intézkedett, az építkezéshez használt szellemi és fizikai kapacitást azonban nem tudták maradéktalanul más beruházásokra átirányítani. Bár az első szakasz megnyitásának a határideje 1954 volt, a leállításkor a beruházásnak mindössze 35–38 százaléka készült el.

A leállítást követően – 1956-ban, a forradalom idején az elkészült alagutak betömésére is született ötlet – kizárólag állagmegóvási tevékenység folyt. Az MSZMP VII. kongresszusa 1959-ben azonban az építkezés folytatásáról határozott. A metró terveibe ezután került bele a felszíni folytatás a Fehér útig (Örs vezér tere), és az Astoria megálló megépítése is. A programot végül 1963 novemberében hagyták jóvá, alig több mint tíz évvel a leállítási határozat megszületése után, a munkát végül 1964-ben folytatták.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!