Nagycsaládos fesztivál a Vasúttörténeti Parkban
A helyszín idén a technikabarátoknak, a vasútért rajongóknak kedvezett, az ideérkezők kedvükre barangolhattak a különféle gépek, mozdonyok, motorkocsik és még sok minden más szerkezet között, amelyek sokáig hozzátartoztak és egy részük még ma is hozzátartozik a vasúti közlekedés mindennapjaihoz. Korábban, ha egy kisfiút megkérdeztek, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, akkor szinte minden második mozdonyvezető szeretett volna lenni – ez napjainkban már aligha van így. Maradandó élményként él bennem, hogy gyermekkoromban, hasonló korú társaimmal együtt milyen csodálattal figyeltük az olajos, fekete füstöt okádó gőzmozdonyokat vagy a csillogó-villogó-dübörgő dízeleket. Hasonló áhítatot véltem felfedezni a helyszínen, ezen a borús, néha csepegős időben egyes gyerekek, sőt néhány felnőtt szemében is. A gyerekek, a szülők és nagyszülők érdeklődve figyelték a különféle vas-, és acélszörnyetegeket, volt, aki föl is mászott rájuk. Igazi élményt jelentett a működőképes járműveken való rövid utazás, a fordítókorongozás vagy a fizikai erőt igénylő kézihajtány működtetése. A híres 424-es vezérállásában néhány rövid pillanatra mindenki mozdonyvezetőnek vagy éppen szenet lapátoló fűtőnek képzelhette magát.
Az egykori fűtőházban szinte alig lehetett lépni a sok kiállítótól, látogatótól. Volt itt sok minden: a kulturális életünktől, a már szinte elfelejtett, régebben mindennapos használatos termékeken keresztül a játékokon át a kézműveskedésig szinte minden. A gyerekek szórakoztatására az önkéntesek mellett hivatásos bohócok, Dörmögő Dömötör és Garfield macska is gondoskodott. A gyerekek sokféle játékos, ügyességi vetélkedőn vehettek rész, amelyeken különféle nyereményeket lehetett nyerni. A modellvasutak is sok látogatót vonzottak. A különféle, változatos, zenés, táncos színpadi programok, a tombolahúzás mellett az éhezők elégedettek lehettek a sokféle ínyencségek, harapnivalók választékával.
A szabadtéri programok talán legsikeresebbje volt a kerti vonatozás. Négy kis szerelvény fáradhatatlanul szállította az utazni vágyókat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt; a nagyokhoz megszólalásig hasonlító miniatűr mozdonyok húzták a mindig teli kocsikat. A kis pályát igazi jelző és biztosítóberendezésekkel látták el, váltókkal, alagúttal, fénysorompókkal. A pálmát bizonyára az a kis zöld, gőzzel működő mozdony vitte el, amelyet szénnel fűtöttek, sűrű füstöt eregetett és fütyült is. A csillogó szemű gyerekek rángatták szüleik, nagyszüleik kezét, és sóhajtoztak, de jó volna nekünk is ilyen otthon a kertben.
A szabadtéri programokhoz nem éppen a legmegfelelőbb idő ellenére is a két napon négyszámjegyes nagyságrendben érkeztek a látogatók, főleg Budapest és környékéről, de az ország több pontjáról is egyéni és csoportos szervezésben, buszokkal, de stílszerűen különvonattal is.
Úgy tűnik, hogy ez a színvonalas rendezvény tovább gyarapította a NOE hírnevét és a résztvevők bizonyára elfáradva, élményekkel telve, elégedetten távoztak haza.
A szerző nagycsaládos, hétunokás résztvevője volt a találkozónak.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
