Nem lett emeletes vonatunk
Az emeletes vonat szakmai fogadtatása eleve nem volt egyhangúan pozitív. Beindult a kifogásgyárnak csúfolt intézmény: „nincs hagyománya, nem lenne rá igény, mások az utazási szokások, műszakilag nem felelne meg” – és így tovább. Ezen várakozások ellenére a 2006 október 27-november 13. közötti próbautakon az utasok közt kiosztott kérdőívek válaszai egyértelműen pozitív fogadtatásról tanúskodtak. Elővárosi forgalomban a megkérdezettek kilencvennyolc, távolsági forgalomban kilencvenöt százaléka utazott volna szívesen a későbbiekben is emeletes vonaton.
A felmérés a legapróbb részletekig kiterjedt az általános utazási szokásoktól egészen a bemutatón szereplő vonat külső és belső kialakításáig. Egy-egy vonatút alkalmával igyekeztek minden utast megkérdezni, a tizenkilenc napon át tartó próbaüzem alatt tizenhét napon történt felmérés, összesen 2854 kérdőívet töltöttek ki, túlnyomó többségüket (1611-et) budapesti elővárosi forgalomban.
A válaszokat elemezve az elővárosi forgalomban egy hajszálnyival (98 és 95 százalék) többen szeretnének emeletes vonaton utazni, mint távolsági forgalomban. A külső megjelenés és a belső tisztaság (ez utóbbi, mint tudjuk, nem igazán a gyártó érdeme) nagy sikert aratott. A felső szintet – újdonság mivolta miatt – egyértelműen szerették az utasok, a lehajtható ülések meglétét azonban nem mindig vették ülőhelyszámba.
Bár a kérdőívek kiértékelése után arra következtetésre jutottak az illetékesek, hogy a bemutatott Bombardier emeletes szerelvény minden utazási igénynek megfelel az elővárosi forgalomban, valamint ígérték egy másik gyártó vonatának próbaútját is, továbbá „az eredmények kommunikálását mind külső, mind MÁV-on belüli fórumokon”, sem újabb tesztjárművek nem érkeztek, sem pedig használt vagy új kocsik beszerzéséről nem esett azóta hivatalosan szó.
