Nemcsak metró, hanem elővárosi vasút is

Majd ötvenmillió utassal évente a világ tizenegyedik legforgalmasabb reptere a madridi Barajas. (A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalmának majd hatszorosa.) A ráhordást korábban buszok és az egyéni közlekedés végezte, de egy ekkora forgalmú légikikötőnek már dukál a vasúti kapcsolat is, rögtön kétféle is.

Korábban a madridi metró ébredt, a nyolcas metróvonal 1999 óta szállítja utasait a repülőtérre, Mar de Cristal és Aeropuerto T1-T2-T3 között. Sőt azóta mindkét végén meghosszabbodott: eléri a Nuevos Ministerios állomás közelében fekvő üzleti negyedet, másrészt a négyes terminál is elérhető saját állomással. Mindez annak köszönhető, hogy a metró a helyi önkormányzat tulajdonában áll, és nekik érdekük volt a reptéri kapcsolat. Valószínűleg a központi kormányzat is így volt ezzel, mégis 2011-ig kellett várni arra, hogy a tulajdonában álló elővárosi vasút (Cercanías) is elkezdje használni a 2006 óta készen lévő négyes terminált, mint végállomást.

A Cercanías reptéri kapcsolata Príncipe Píó állomásról indulva az észak–déli tengelyen feltárja a várost, érintve mind Chamartín és Atocha pályaudvarokat. Saját szakasza csak Fuente de la Mora és Aeropuerto között van, ahol Valdebebas állomás még építés alatt áll. A reptéri hosszabbítás 218,3 millió euróba (mai árfolyamon számítva 63,36 milliárd forint) került, és 4,1 kilométer pályafelújítást és 4,7 kilométernyi új vonalat jelent.

Az infrastruktúra úgy készült, hogy nemcsak Cercanías (nyomtáv: 1668 mm), hanem nagy sebességű vonatok (normál nyomtáv) is használhassák. Ráadásul a felsővezeték feszültsége is átkapcsolható, hiszen az előbbiek egyenfeszültséggel (3 kV), az utóbbiak váltakozófeszültséggel (25 kV 50 Hz) járnak. Egyelőre a C1 viszonylat használja csak a vonalat, 30 perces ütemben, és egy vágánykapcsolat (Chamartín–Hortaleza) kiépülte után jöhetnek majd a nagy sebességű járatok. Addig is az erről átszállók ingyen vehetik igénybe a 2,15 euróba kerülő kapcsolatot.