Nemzeti légitársaság vagy repülési kultúra?

A Malév csődje után sokat cikkeztek, hozzáértők éppúgy, mint kevésbé hozzáértők, arról, hogy mennyire szükséges egy ország számára a nemzeti légitársaság, és hogy nemzeti légitársaság nélkül minden csorbát szenved. Tény, hogy egy jól működő, netán nyereséges légitársaság nagy érték, és az ország, amely magáénak tudja, feltétlenül profitál a dologból. Volt, aki felvetette, hogy az sem baj, ha vállalati szinten nem nyereséges a cég, elég, ha nemzetgazdasági szinten hoz nyereséget. Ez a gondolkodás persze egy mai piacgazdaságban nem állja meg a helyét, és ezért nem is igazán érdemes foglalkozni vele, hiszen a szabályozók sem engedik meg, hogy egy veszteséges céget mesterségesen életben tartson egy állam, csak azért, mert amúgy nemzetgazdasági szinten meg nyereséget hoz. Azok az idők már régen elmúltak, szerencsére, tegyük hozzá.

Nyereséges légitársaság, legalábbis hagyományos üzleti modellel rendelkező, viszont nem sok van manapság. A low-cost cégek persze más kategória, de valahogy az a két fogalom, hogy nemzeti és low-cost, nem igazán fér össze. Én amúgy sem szeretem ezt a nemzeti szót... Nem csak azért, mert maga a szó eléggé lejáratódott az elmúlt pár évben, hanem legfőképpen azért, mert üzleti szempontból értelmezhetetlen. Az üzleti és a nemzetinek vélt érdekek részletei ritkán esnek egybe, és ha egy cég működését a négyévenként változó politikai széljárásnak kell alávetni – na jó, erre még gondolni sem érdemes.

A kérdés, hogy kell-e egy, a volt Malévhez hasonló, de jobban működtetett magyar légitársaság, változatlanul aktuális. Volt egy kezdeményezés, ami már tavaszra ígérte az újraindulást, de egyelőre nem igazán látni, hogy hol tart a dolog.

Viszont elgondolkoztató, hogy miért csak a légitársaság újrateremtése áll a fókuszban. Miért csak ez a nagyon is rizikós, a konkurencia miatt nagyon nehéz kezdeményezés az, amiről mindenki beszél, amit mindenki látni szeretne.
Pedig lehetne másról is álmodozni.

Egy dolgot be kell látni: még ha a Malév eltűnése nyomán csökkent is a konferenciaturizmus, ha nehezebb is Budapestet megközelíteni, ha a külföldre utazóknak bonyolultabb is az utazás megtervezése, ha igény van rá, azt előbb-utóbb a megmaradt cégek kielégítik. Ha pedig nem, akkor azt gazdaságosan nehéz kielégíteni, ami viszont figyelmeztető jel kell, hogy legyen a légitársaságról álmodozóknak.

De nem is ez a lényeg. Mit jelent egy országnak, egy népnek, ha van saját légitársasága? Egyfajta repülési kultúra kialakulását, műszaki háttér kiépítését... Ez az a hatalmas érték, ami nagyobb és előremutatóbb, mint a légitársaság maga. A Malév eltűnésével a legnagyobb veszteség (eltekintve az egyéni tragédiáktól persze) éppen ennek a repülési kultúrának a csorbulása. Egy komoly repülési öntudattal rendelkező országban nem lehetne szó arról, hogy egy egy nagy hagyománnyal rendelkező repülőteret csak úgy bezárnak...

De most fordítsuk a visszájára a képet és tegyük fel a kérdést: valóban kell egy saját légitársaság, hogy ezt az értéket megmentsük vagy újrateremtsük? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Sőt, ha igazán hosszú távon gondolkodik az ember, akkor a légitársaság, összes gondjával-bajával együtt, inkább csak egy teher...

Érdemes Brazília és Mexikó példáját szemügyre venni. Bár mindkét országnak van légitársasága, ezek nem igazán meghatározóak. Viszont mindkét országban voltak, vannak olyan stratégiailag gondolkodó, előrenéző (és látó!) szakemberek, akik a repülőgépgyártásban (Brazília) és a repülőgépalkatrész-gyártásban látják a fejlődés egyik útját. Ha a repüléssel komolyan foglalkozó országokat kell valakinek felsorolnia, őket kettőjüket esetleg meg sem említik. Pedig Mexikó jó úton halad afelé, hogy főleg a legfejlettebb technológiákat megkövetelő alkatrészek gyártásában nagyhatalommá váljon!

Talán érdemes lenne elgondolkodni ezen. Valóban légitársaságra van a magyaroknak legnagyobb szüksége? Vagy inkább azon kéne ügyködni, hogy miként lehetne Magyarországból is például alkatrészgyártó nagyhatalom. Ha Mexikónak sikerül, miért ne sikerülhetne a magyaroknak is? Egy biztos, az alkatrészgyártó kapacitás kiépítésére sokkal könnyebben lehetne beruházási forrást találni, mint egy légitársaság felépítésére. Krízis ide vagy oda, az elkövetkezendő években sok ezer repülőgép kerül megépítésre, és a jelenlegi szállítói kapacitás éppen hogy elegendő. Ráadásul a legfejlettebb technológiákkal dolgozó szállítók száma nagyon alacsony. A nagy repülőgépgyártók aggódnak is eleget e miatt a rizikós helyzet miatt.

Lehet, hogy soha többé nem lesz új Malév... de ha helyette minden Airbus, Boeing és más repülőgép alkatrészeinek 10-15 százalékán szerepelne, hogy Made in Hungary, talán a légitársaság hiánya nem is lenne olyan nagy baj.