Orbán útjai

Sokan, sokszor elmondták azt, amit a miniszterelnök is legutóbbi közlekedés-fejlesztési hitvallásában, szinte változtatás nélkül, évtizedekre visszamenőleg. Minthogy ezt tanultuk a szocializmusban, a normativitás elvét. Szinte mást sem. Mi az, ami jár, ez pedig mindenkinek jár, hát rajta! Tehát az úthálózat-fejlesztésünk alapját az az igény adja, hogy minden cselekvőképes, nagykorú magyar állampolgár harminc perc alatt a legközelebbi gyorsforgalmi útnál teremhessen a saját tulajdonú gépjárművével, az ország egész területén.

Nyilvánvalóan hiányos az úthálózatunk, a gyorsforgalmi, a regionális és a helyi egyaránt, és nyilvánvaló az igény is, hogy ezeket a hiányokat pótolni kell. Az is helyes meglátás, hogy a hiányok pótlásának kell, hogy legyen egy koncepcionális vezérfonala, az sem árt, ha ezt a vezérfonalat a számok és a mindennapi fizika világából választjuk, elvégre ezzel könnyen el lehet magyarázni bárkinek a fejlesztési szándékot.

A konkrét harmincperces időalap, mint egyszerűen kommunikálható fejlesztési vezérfonal viszont súlyos félreértésekhez, egyenlőtlenségekhez és leginkább önáltatáshoz vezethet. Hiszen minden további nélkül biztosítható a harmincperces elérés egy nagyváros esetén, de lehetetlen és nem is kívánatos a tanyavilágban, vagy vákuumtérségekben.

Márpedig Magyarország területének legnagyobb része – néhány sűrűn lakott infrastrukturális folyosó, iparvidék, várostengely, vagy gazdasági gócpont kivételével vákuumtérség. A népesedési folyamatok is ebben az irányban hatnak, tehát az ország területi egyenlőtlenségei növekednek. Más harminc perces elérést ígérni a négyzetkilométerenként átlagosan ötvenkét lakost felmutató Somogy megyében és mást a majdnem háromszor olyan sűrűn lakott Komárom-Esztergom megyében. És ez nem csak területi adat, ez azt is jelenti, hogy Komárom-Esztergom megyében majdnem háromszor akkora jövedelem áll rendelkezésre, melynek különböző módszerekkel történő megcsapolásából az úthálózati fejlesztések kifizethetőek. És ekkor még csak az építésről beszéltünk, arról nem, hogy néhány évtizedenként ezeket az utakat gyakorlatilag újra és újra meg kell építeni, mert egyébként olyan horrorisztikus videókat lehet majd készíteni rajtuk, mint most az M1-es autópályán.

Az ország tehát úthálózat-fejlesztés szempontjából nem kezelhető homogén alakulatként. Jó az gyorsforgalmi úthálózat elkérési idejének gondolata, de területi differenciálásra van szükség. Ami az agglomerációban kevés, az Somogyban, vagy Békésben túlságosan sok is lehet.

A másik probléma ezzel az ügymenettel a gyorsforgalmi hálózat abszolút prioritásként történő kezelése. Ahol ritka, vagy hiányos az alaphálózat (ismét Békés, vagy Hajdú-Bihar megye néhány területe hozható példának), ott nem segít a gyorsforgalmi út, mert a térség belső kapcsolatai hiányoznak, ezek híján pedig a gyorsforgalmi utak sem érhetőek el hatékonyan. Igazán jó hívószó-mérőszámot nehéz találni, de ha mindenképpen ehhez ragaszkodunk, elvontabb mennyiségekkel kell operálnunk. Lehet ilyen a tízezer főre jutó gyorsforgalmi utak hossza, mely terület- és népességarányos fejlesztést tenne lehetővé, de köthető a hálózathossz a bizonyos lélekszámon felüli települések mennyiségéhez is, ez aprófalvas, vagy tanyás térségben üthetné ki a felesleges fejlesztést.

A harminc perces limit persze jól hangzik, de komolyabban megpiszkálva porráomlik ez a bástya is. Mellékúton harminc perc alatt a mai magyar vidéken körülbelül harminc kilométert lehet autóval megtenni. A határérték teljesülése esetén tehát körülbelül hatvan kilométerenként kellene egy-egy gyorsforgalmi útnak átszelnie az országot, a hálózatosodás jegyében nem csak x- hanem az y-koordináta irányában is. A gondolatkísérlet kedvéért érdemes megrajzolni egy ilyen hálózatot, most először négyzethálósan, mert ez mutatja jól a gondolat abszurditását. Az elképzelés irányokról persze nem beszél, ezért lehetséges, hogy az x-, vagy az y-koordináta hiányzik ebből a rendszerből, szigorúan egy gyorsforgalmi út elérésének célja így is teljesül. Elvégre az ilyen jellegű normatív elhatározásoknál a használhatóság – azaz, hogy konkrétan A-ból B-be kell eljutni – általában mellékes.

* * *