Orosz Airbus: Moszkva és Kairó ellentétes nyomása

Először még orosz részről sem fogadták el hivatalosan azt a nyilatkozatot, amely határozott állításként fogalmazta meg a „külső behatást”, vagyis a terrorakciót, a pokolgépet vagy rakétát a Metrojet A321-ese pusztulásának okaként. A fejlemények ugyanakkor arra utalnak, hogy a moszkvai és az egyiptomi hatóságok egymással ellentétes irányba próbálják terelni, ha nem is magát a vizsgálatot, de a közvéleményt, a valószínű okokról. Az egyiptomiak ingerülten reagálnak minden olyan megjegyzésre, ami a gépen elhelyezett pokolgépnek vagy valami más terrorakciónak tudják be a járat pusztulását, az oroszok viszont mintha efelé fókuszálnának.

A műszaki vagy emberi hiba eshetőségét az orosz légitársaság sajtótájékoztatóján zárta ki kategorikusan a cég két vezetője. Vagyis kizártnak tartották azokat az elképzelhető forgatókönyveket, amelyek valamilyen formában felvethetik az üzemeltető légitársaság felelősségét is. De a bombamerénylet éppúgy lenullázza a légitársaságok működését felügyelő hatóság felelősségét, mint esetleg a gyártóhoz vagy a karbantartást végző szervezethez köthető bármiféle felelősséget, a pokolgépes támadásért csakis a pokolgépet elhelyező valaki illetve a mögötte álló szervezet, valamint esetleg az a hatóság és repülőtér okolható, amely lehetővé tette a merényletet.

Egy ideig úgy tűnt, ezt a kirajzolódó orosz álláspontot támogatja meg az amerikaiak bejelentése, miszerint egy katonai műholdjuk, feltehetően infrakamerájával, úgymond „hőcsóvát” észlelt még azokban a másodpercekben, amikor a gép még viszonylag magasan volt. Ugyanakkor a műhold nem észlelt semmiféle olyan hő- vagy füstnyomot, amit egy a gép felé közelítő rakéta hagyott volna maga után: ezzel az Iszlám Állam állítása, amellyel büszkén magára vállalta a „több mint kétszázhúsz keresztes” meggyilkolását, valóban hiteltelenné válik.

Az azonban megint izgalmas kérdés, hogy a detektált, és kétséget kizáróan magához a géphez kapcsolódó hőnyom hogyan keletkezhetett.

Az egyik evidens lehetőség tehát egy bomba robbanása, ami esetleg leválasztotta volna a farokrészt a gépről, de az egyiptomi hatóságok épp azt hangsúlyozzák újra és újra, egyelőre semmi bizonyíték a pokolgépes merényletre. A bomba kizárása pedig az egyiptomi hatóságoknak nyilván azért fontos, mert eléggé rossz fényt vetne rájuk, ha kiderülne, sok év után először épp egy egyiptomi repülőtéren mondott csődöt a biztonsági rendszer, és sikerült valakinek robbanószerkezetet elhelyeznie egy utasszállító gépen. Ez pedig ráadásul nem egyszerűen repülésbiztonsági kérdés: súlyos csapás lenne az ország idegenforgalmára nézve is, ha kockázatosnak minősülne az egyik legnépszerűbb úti cél a Vörös-tenger övezetében, illetve kockázatosnak minősülnének a gyenge ellenőrzés miatt maguk az egyiptomi légikikötők.

Tehát néhány nappal a járat pusztulása után az egyiptomi hatóságok utasítják el leghatározottabban, hogy bármiféle bizonyíték nélküli spekuláció lásson napvilágot a történtekről; az oroszok viszont mintha óvatosan, de az idegenkezűséget csepegtetnék az információk között. Például azzal, hogy olyan, közelebbről meg nem nevezett „darabokat” találtak a roncsmezőn, amelyek „nem voltak a gép részei”, persze nem kizárva, hogy az illető gyanús darabok az utasok poggyászából származnak.

Amerikai szakértők feltételezése szerint ugyanakkor a hőcsóva lehetett magának a gép zuhanásának a következménye: a föld felé eső A321-es szerkezeti törése nyomán valamelyik üzemanyagtartály robbanhatott. Egy harmadik, ugyancsak érdekes elképzelés szerint azonban lehetett ez esetleg egy működés közben felrobbanó hajtómű hőlenyomata is, ami azt jelentené, errefelé is lehet keresgélni az okok között: esetleg a szétrobbanó hajtómű darabjai csapódtak be kívülről a gépbe és okoztak vagy szerkezeti törést, vagy olyan sérülést, ami lehetetlenné tette a gép kormányzását, állítja egy másik szakértő. A CNN összefoglalója szerint, ha a vizsgálat ebbe az irányba mozdul el, akkor az amerikai közlekedésbiztonsági testület, az NTSB is delegálni fogja a maga embereit a vizsgálók közé, mert a gép hajtóművei az Egyesült Államokban készültek.

Ugyanakkor az is valamiféle robbanásra utal, amiről egy, a helyszínen tevékenykedő orvos számolt be, aki szerint voltak holttestek, amelyeken olyan égésnyomokat találtak, amelyek feltehetően még a haláluk előtt szenvedtek el, magyarán nem a lezuhanás utáni tűzben. Mindenesetre valamiféle robbanás történt a gépen, de hogy ez oka vagy következménye volt a zuhanásnak, azt nem lehet egyelőre megállapítani.

Az egyik orosz forrás a vizsgáló testület felől annyit közölt a pilótafülke hangrögzítőjének első meghallgatása után, hogy a végső pillanatokban „káosz hangjai” hallatszanak. Egyrészt valamiféle különös zaj hallatszik a felvételen, amelynek nincs köze a „rutin-repüléshez”, másrészt a pilótáknak „nem állt módjukban” vészjelzést küldeni az irányításnak. Feltehető, hogy a fatális történés és a gép lezuhanása, illetve a levegőben történt szétesése között kevés idő telt el, és a pilóták, amíg lehetett, nem a kommunikációval lehettek elfoglalva, hanem azzal, hogy reagáljanak a helyzetre, és a 321-est a levegőben tartsák.

Ahhoz képest, hogy az orosz légügyi hatóság egyik első intézkedésével letiltotta a Metrojet A321-eseinek repülését, a légitársaság feltehetően visszakapta a flotta repülési jogát, és egy, az elpusztult géphez hasonló hosszú törzsű Airbus Nyizsnij Novgorod felől kedden leszállt az egyiptomi repülőtéren.