Pajtika, Diadal, Villám: kilencvenéves a Csepel

Míg meg nem indult a hazai kerékpárgyártás, tömegével importáltak bicikliket külföldről, így például 1927-ben hetvenezer kerékpár érkezett, elsősorban Ausztriából. Weiss Manfréd az Acél és Fémművei Rt. alapítója és vezetője az igényeket felmérve 1928-ban egy licencet vásárolt a grazi Puch- Művek Részvénytársaságtól, és megkezdte a bicikli első hazai tömegtermelését.

A grazi gyár 25 ezer schillinget kért a gyártáshoz szükséges műszaki dokumentációért. Weissnek kötelessége volt az első öt évben minden egyes darab után 5 schilling licencdíjat fizetni. A gyár szállította Weiss üzemébe a gépeket, ők üzemelték be, és a munkásokat is betanították. A licenc átadásának érdekessége, hogy szóban történt, és csak később igazolták vissza egy levélben a gyár részéről.

Először Weiss kész alkatrészeket vett, amelyekből Grazban szerelték össze a kerékpárokat, így tehát az első Csepel névre keresztelt biciklik a grazi üzemből kerültek ki. A csepeli gyár csak a következő évben kezdte el a gyártást, és még ekkor is Puch üzeméből vették az alkatrészek egy részét, csak a váz, az abroncs, a sárvédő, a villaváll, a középcsapágyház készült Csepelen. A gumi és bőr alkatrészeket is a gyár állította elő, valamint a vázakhoz és villákhoz szükséges vékonyfalú, hidegen húzott acél csöveket is. Öntödéjükből kerültek ki a muffok is. A vázakat a német Victoria gyártól vásárolt technikával forrasztották.

Varsa Endre Magyar kerékpárok című könyvében pontos adatokat is közöl: Weiss 1930-ban 150–200 fővel dolgozott, csak abban az évben közel 33 ezer Csepel kerékpár készült, naponta átlagban 120. A gazdasági világválság idején a kereslet csökkent, az árukészlet felhalmozódott, az alkatrészek készre szerelése leállt. Olyan alacsony volt a forgalom, hogy akár heti 1 pengős részletekre is vásárolhatott valaki biciklit 10 pengő letétet követően. Ebben az időszakban igyekeztek vidéki kerékpárversenyekkel népszerűsíteni a biciklit. A versenyek győztesei ajándékba kaptak egy Csepel biciklit.

A munka 1934-ben újraindult az akkorra bővített gyárépületben, és a forgalom hamarosan fellendült. 1939-ben több mint kilencvenezer darabot gyártottak le, naponta átlagosan 240-et. Míg az első években egy típust forgalmaztak női és férfi használatra, az 1933-as prospektusok öt férfi, egy női, egy fiú, egy lány, egy kisgyermek és egy árukihordó kerékpárt kínáltak. A legelterjedtebb az első modellel majdnem teljesen azonos típus, Csepel-Ballon volt, valamint a Fecske országúti versenykerékpár.

Az 1934. évi prospektusban már 28 típus szerepelt: 15 férfi, 1 áruhordó, 7 női és 5 gyermekkerékpár. Ezek közt volt kontrafékes hátsó aggyal készült férfi, női, gyermek változat, valamint félverseny, verseny, áruhordó, és széles gumijú (ballon) is. A következő márkaneveken kerültek az üzletekbe: Csepel, Diadal, Csoda, Extra, Luxus, Super, Rapid, Corvin, Sparta, Villám, Fecske, Csepel-Ballon, Csoda-Ballon, Csepel-Félballon, Leányka és Pajtika. A különbség a márkanévben, a megjelenésben és a díszítésben volt.

A Csodát a háború után is gyártották: a Csoda 28-as feketére zománcozott kivitelben, jellegzetes csíkkal az abroncson az egyik legnépszerűbb járművük volt. Tulajdonképpen fekete volt mindegyik, abban különböztek, hogy a pajzs körül pirosra (leggyakrabb), kékre vagy zöldre festették a kormánycsövüket. Nem mindegyik kerékpáron volt kontra, az angol mintára szerelt Superla típus elöl-hátul abroncsfékes volt. Harangcsapágyas négyszögletes végű tengellyel és ékes hajtóművel egyaránt készültek biciklik. A Csodát áttört feliratú lánckerékkel, vagy más lánckerékkel, normál- és széles láncú kivitelben is forgalmazták.

Az üzem a háború után jóvátételre termelt egészen 1949-ig. Az önálló Csepel bicikligyár 1950-ben alakult meg. Megjelentek az új típusok, úgy, mint a Túra, Mátra, Robusta, Tihany, Karika, Toldi, Budapest és a 24-es Úttörő. Nyugatra is szállították, például Cantilever biciklit.

A hatvanas években a ruhaipari gépgyárral és a varrógépgyárral összeolvadva működött tovább a gyár 1988-ig. Ebben az évben vásárolta meg az amerikai Schwinn és folytatta a termelést. A hatvanas években megjelent Camping biciklit ekkor virágoztatták fel, melyből egymillió darabot adtak el 2000-ig. Az SR jelzésű versenybiciklik, így az SR 26 és az SR 27 is népszerű volt, később palettára kerültek a BMX-ek és az ATB túrakerékpárok.

A Schwinn-Csepel 2018-ban Weissre emlékezve két klasszikus modellt alkotott meg, melyek az alapító nevét viselik. A Weiss Manfred 100 és 200 női és férfi változatban készült, a modell férfi változatok hagyományos dupla felsőcsöves, a női verzió pedig klasszikus női kinézetű városi kerékpár. A modern alkatrészekkel felszerelt járművek 100-nál 3 sebességes, a 200-nál pedig 7 sebességes agyváltó segíti a könnyebb haladást.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!